A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Szlovákiai téka - Néprajzi Közlemények I—II. (Viga Gyula)

dány), azonban több, figyelmet érdemlő gyűjtést tartalmaznak a szlovákiai magyarság népi kultúrájáról, ezért indokoltnak érezzük rövid ismertetésüket. Az első kötet bevezetőjében a szerkesztők jelzik, hogy elsősorban a szellemi néprajz anyagából kívánnak válogatást nyújtani. A kötet nyolc írást tartalmaz. Az első dolgozat szerzője Gágyor József, aki „Gyermekjátékok a galántai járásból"' címmel mutat be részleteket készülő gyűjteményéből. A munka húsz gyermekjáték leírását tartalmazza, melyek között egyaránt szerepelnek nótás és sportjátékok. A dolgozat második része tartalmaz homokba vagy papírra rajzolható játékokat is. A kötet második fejezete 41 kiolvasót és mondókát közöl abból a gyűjtésből, melyet 1968-ban hirdettek meg az iskolai tanulók számára, s melynek során mintegy 1400 mondókát és kiolvasó versikét gyűjtöttek össze a gyerekek. (Hasonló pályázat meghirdetése talán a hazai gyermeklapokban sem lenne haszontalan.) A következő részben a füleki Takács János népdalgyűjtéséből mutat be mintegy két tucat dallamot a kötet, Ág Tibor lejegyzésében, s ezt követően felhívást olvashatunk a munkásdalok gyűjtésére. Hemerka Olga „Koloni lakodalmas szokások"' címmel írt dolgozatot, melyben a Zobor alján meghúzódó település életkorhoz kapcsolódó szokásainak és zenefolklórjának szép anyagát mutatja be. A következő munka szerzője Parárí Endre, aki a temető néprajzával kapcsolatos adatokat, s a hozzá fűződő történeteket, hiedelmeket jegyezte le Damásdon és Lekéren. Párák Endre a gyűjtője a kötet következő közleményének is: falucsúfolókat ad közre Damásról és környékéről. A kötet utolsó gyűjtését Máté László adta közre „Buzita és környékének mondavilágából" címmel. A munka azonban — a címben jelzett — történeti és hiedelemmondák mellett számos szép adatot tartalmaz a néphit természetfeletti erővel rendelkező alakjairól is. Az 1976-ban megjelent, második kötetben már helyet kaptak etnográfiai írások is a folklór-fejezetek mellett. Ez a kötet két részre tagolódik: első fele leíró dolgozatokat közöl, másik része pedig szemelvényeket mutat be a CSEMADOK 1968-ban létrehozott néprajzi adattárából. A kötet első dolgozatának szerzője Görföl Jenő, aki — rövid falutörténeti bevezető után — Jóka község földrajzi neveit mutatja be. Külön ismerteti a falu dűlőneveit, a dűlőutak neveit, s a Kis-Duna — Jóka melletti — rövid szakaszának vízneveit. Valamennyi témánál térképlap segíti a helynevek lokalizálását. Görföl Jenő munkája a kötet második dolgozata is, melyben — hasonlóan az elsőhöz — Diószeg helyneveit adja közre. Azt gondoljuk, hogy a szlovákiai magyarságnál a helynevek gyűjtésének fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ezért hasznosak Görföl Jenő dolgozatai is. A kötet harmadik dolgozatának szerzője Szanyi Mária, aki — hasonlóan más területeken végzett gyűjtéseihez — a gyűjtögető gazdálkodás emlékeit tárta fel a kelet-szlovákiai Jdnofcon. (E munka a szerző egyetemi diplomadolgozatának részlete, s kétségtelen, hogy adatgazdagságával és módszerességével is kiemelkedő része a kötetnek.) A következő dolgozat szerzője Görföl Jenő, aki „Halászélet Jókán" címmel bemutatja a Kis-Duna halászatának jó néhány eszközét, s adalékokat közöl a halászélet megismeréséhez is.