A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Kondor Béla emlékülés - Végvári Lajos: Kondor Béla Dózsa-sorozatának keletkezése

befcrdulást a belső művészi meggyőződésen kívül diplomáciai meggondolás is indokolta: Kondor kereste az alkalmat arra, hogy megnyerje Bortnyik Sándor főigazgató jóindulatát. Bortnyik azonban nem tudta elviselni Kondor Béla modorát, fegyelmezetlen lázítónak tartotta, és különböző művésztelepi vétségek miatt két ízben is ki akarta záratni a főiskoláról. Az egyik tárgyaláson én is jelen voltam, ekkor Szőnyi, Koffán és Ék Sándor szólaltak fel Kondor védelmében. A tanács szavazata megmentette Kondort a kizárástól. A grafikai szakon Kondor Béla védelmet élvezett. Ék Sándor, Koffán Károly ügyes befolyásolása alapján ráérzett a fiatal művész különleges képességeire, s a kezdeti feszültséget az óvatos szabadjára eresztés váltotta fel. Éppen Kondorral kapcsolatban szerezte meg Ék Sándor azokat a tapasztalatokat, amelyek alapján későbbi, tőle eltérő felfogású növendékeivel igen tapintatosan tudott bánni. A legközvetlenebb kapcsolatot Koffán Károllyal tudta Kondor kialakítani. Koffán pompás ismerője volt a grafikai eljárásoknak, lelkes és odaadó pedagógus. Nemcsak a technikai tudás elsajátítására ösztönözte növendékeit, hanem a művészettörténeti ismeretek megszerzésére is. Elsősorban Rembrandt és Dürer grafikai munkásságát magyarázta növendékeinek. Koffán befolyása jól tanulmányozható Kondor első rézkarcain, sőt még a Dózsa-sorozat mintegy felén kimutatható a Rembrandt műveinek tanulmányozásával magyarázható mély tónus. Koffán egyoldalúságait, szemléletének szűkösségét Kondor könnyűszerrel túllépte. Korai műveinek tanúsága szerint kísérletet tett az Ék Sándor-féle naturalizmussal (lehetséges, hogy tréfából készítette ezt a karcát), tanulmányainak nagy része Barcsay Jenő rajzolási elveit követi. Az alakokat tiszta körvonallal határolja, s ezen belül a finom ceruzavonások hálójával alakítja ki a plasztikai hatást előidéző tónusfokozatokat. Főiskolai pályafutása második felében kapcsolatot talált Kmetty Jánossal. Tanári—tanítványi kapcsolat nem volt köztük, de Kmetty János szívesen állította meg a folyosón azokat a növendékeket, akiknek a munkásságára felfigyelt. Kmetty az elkötelezett művész beállítottságával vizsgálta a társadalom jelenségeit, de sohasem volt szektás, vagy dogmatikus. Szellemi szabadságát megőrizte a legnehezebb időkben is, becsületére és szavahihetőségére kényes volt. Puritán modora, kemény, rámenős beszédmódja lebilincselte a növendékeket, szakmai tanácsait éppúgy szájról szájra adták, mint különböző, az élet dolgaiban eligazítást nyújtó tömör, magvas kijelentéseit. Kmetty ebben az időben szívesen emlegette Uitz Béla tevékenységét, s gyakran emlékezett a Tanácsköztársaság idejének aktivista művészetére. Kondor Dózsa-sorozatának néhány lapján feldereng Uitz Béla művészetének tanulsága, különösen a Menetelők c. karcán, mely némi rokonságot mutat a Vöröskatonák, előre! c. Uitz-plakáttal. Sokkal mélyebb az a befolyás, amit a látványt újraszerkesztő, szigorúan formáló Uitz-rajzok gyakoroltak Kondorra. Uitz és Kmetty rajzainak stiláris eleme befolyással volt Kondor előadásmódjának keményebbé, sarkítottabb jellegűvé való alakulásában. A közvetlen elődök közül sem Derkovits, sem Szalay Lajos befolyása nem észlelhető Kondor diplomamunkáján. Egy-két rajza ugyan arra is utal, hogy tanulmányozta Derkovits grafikáját, de éppen témaválasztása miatt tartózkodott attól, hogy hosszasabban foglalkozzék a nagy proletárművész lapjaival, így elsősorban a Dózsa-sorozattal.