A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Viga Gyula: Adatok állatgyógyításunkhoz: a „zabolázás”

gatják, futtatják is — száján át erőteljesen lélegzik, s mindez kedvezően befolyásolja gyomorműködését, bélmozgását. (Vannak azonban adatok, melyek arra figyelmeztetnek, hogy nem volt mindegy, hogy milyen anyagból készült a zabola, amit az állat szájába helyeztek. Az Aggteleki-karsztvidék falvaiban erre a célra alkalmazott halyagmogyoró, a kérőfűből, csizmában hordott szalmából készült csóva alkalmazása a gyógyítás irracionális elemeire is utal, s erre figyelmeztet az erdőbényei zöldág-csóva alkalmazása is.

,r

') Külön figyelmet érdemel maga az eszköz, a zabla, zabola. Általában csak szükség esetén készítik el, nem őrzik meg, csupán juhászok őrzik alkalmanként az akol, hodály körül. Formailag ezzel teljesen megegyező eszközt, más funkcióban, Európa több területén használnak. A skandináviai juh- és kecsketartás szopásgátlásra használja ezt a kis eszközt, mely a finneknél kapu néven ismert, s ez szolgál a réntartásban is a rénborjak szopásának megakadályozására. Dél- és Nyugat-Európában is a fiatal juhok és kecskék szopását akadályozzák meg vele: általánosan ismert Portugáliában, Spanyolországban, Szardínián, Szicíliában, s valószínűleg megtalálható a Balkánon is.

11

' Szabó Mátyás a legfejlettebb szopásgátló eszközök közé sorolja e szájbavaló palókatípust, mely a levegővételt akadályozza meg, s adatai szerint főleg a juh- és kecsketartáshoz kapcsolódott. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy van-e kapcsolat a magyarországi gyógyító eszköz, a zabola, s a jelzett palókatípus között? Mivel eszközünk története — kellő források hiányában -— aligha nyomozható megfelelő biztonsággal, így csupán alternatív megoldások kínálkoznak. 1. Ha a palókatípus európai elterjedését vesszük alapul, s azt, hogy főleg a juh és a kecske tartásához kapcsolódik, akkor nem zárható ki, hogy a vlach-jogú vándorpásztorok kezén vagy a merinótartás eszközanyagával két irányból is eljuthatott hozzánk. Erre utalhat az is, hogy az eszközt hazánkban is a juhok és a kecskék gyógyítására használják elsősorban, s a szarvasmarháknál való alkalmazás — az állat eltérő táplálkozási, legelési mechanizmusa miatt — egyáltalán nem kapcsolható össze a szopásgátlással. Ebben az esetben eszközünk a magyar állattartás tágabb, európai kapcsolatrendszerének lehet egyik tárgyi megnyilatkozása. 2. Csak formai hasonlóságról van szó, melyen túl a két eszköz funkcionális rokonságot nem mutat. A tárgy szopásgátló eszközként való használatát — Szabó Mátyás egyetlen, mogyorózdi (Alsó-Fejér megye) adatát leszámítva — hazai példák nem igazolják.

1

' 3. A két eszköz rokon egymással, s a szopásgátló eszközök közül hazánkban a fejlettebb palókatípusok szorították ki eszközünket, melyek kevéssé akadályozzák a fiatal állat legelését. így az egykori palókatípus használatának emlékét őrzi az állatgyógyításban használt zabola. Kellő adatok hiányában egyik lehetőség sem igazolható egyértelműen, e kis közlemény csupán az adatok felvonultatását tűzte célul. Arra azonban mindenképpen figyelmeztet, hogy az állattartás eszközanyagának vizsgálata még komoly feladata a néprajztudománynak. Viga Gyula