A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)
Néprajzi közlemények - Barna Gábor: A nora mítikus alakjához
si formulában is szerepel: egyen meg a nora — mondják. Közép- és Óhután, bár megtaláljuk a képzetkör teljesnek tekinthető változatát, a nora gyerekijesztőkben is szerepel. Vigyázz, elvisz a nora! A késő este, éjszaka is kint járó gyerekre is mondják olykor: olyan vagy, mint a. nora! 1 '' Mindezek a hiedelem kopását mutatják. A fentebb és táblázatban leírtak a hiedelem teljesnek tekinthető változatát mutatják. El kell azonban mondanunk, hogy minden vizsgált településen tapasztaltuk a képzetkör lassú elfelejtődését, elemeinek az emlékezetből való kikopását. Legnehezebb napjainkban a nora keletkezésének magyarázatára, emlékére bukkannunk. Ez ma már nagyon gyakran teljesen ismeretlen, holott a mellduzzadást még a nora tevékenységének tulajdonítják. A nora alakjáról szóló hiedelemtörténetek, a hiedelem intenzitásbeli fokozatai, valamint a Bodrog és a Tisza menti anyag ismerete arra engednek következtetni, hogy a változatosság a képzetkör peremterületi voltának is köszönhető. Nagyjából a vizsgált területünk jelenti a nora ismeretének déli határvonalát. Az etnikai keveredés, valamint az utóbbi évszázadra jellemző elmagyarosodási folyamat pedig azt eredményezte, hogy a nora hiedelemalakja nemzetiségi különbség nélkül ismert, s így része a magyar hitvilágnak is a zempléni hegyvidéken.' Barna Gábor JEGYZETEK 1. A kutatott települések a következők: Mogyoróska. Regéc, Arka, Boldogkőváralja. Boldogkőújfalu. Abaújalpár. Fony, Háromhuta (Óhuta és Középhuta), távolabb kissé Erdőbénye, Komlóska, Vágáshuta, Hercegkút, Rudabányácska és Nyiri. Középhutáról saját gyűjtésem mellett felhasználtam Viga Gyula anyagát is. Adatai átengedését ezúton is köszönöm. 2. Saját gyűjtésem ezt igazolja, bár Petercsák Tivadar a Hegyközről írt monográfiájában nem említi. L. : Petercsák Tivadar: Hegyköz. Borsodi kismonográfiák 6. Miskolc. 1978. 3. Ez utóbbi területen a nora előfordulása etnikumhoz kötött. Vö. : Szabó Lajos: Taktaszadai mondák. UMNGY. XVIII. Budapest, 1975. 278—280. 418.; Dobos Ilona: Tarcal története a szóhagyományban. Budapest, 1971., 27. 36—37. 4. Viga Gyula gyűjtése. — Proszfora: áldozati kenyér görög katolikusoknál. 5. Vö.: Hoppal Mihály: A magyar lidérc-hiedelemkör szemantikai modellje. Ethnographia LXXX. (1969): Dobos Ilona, i. m. 37. 6. Viga Gyula gyűjtése. Egy hiedelemalak bekerülése a szólásokba, gyerekijesztőkbe a hiedelem kopását is mutatja. A markoláb nevű mitikus lénnyel kapcsolatban Diószegi Vilmos is utalt erre. Vö. : Diószegi Vilmos: A palóc etnokulturális csoport határai és kirajzásai. (Az égitestet evő mitikus lény, a markoláb elterjedtségének tanulságai.) Népi kultúra — népi társadalom. I. (1968) 217—251. 7. Anélkül, hogy a kapcsolatokat részletesebben vizsgálnám, csak utalok Diószegi Vilmos kutatásaira, amelyek szerint a nora a mai magyar országterületen csupán csak az elmagyarosodott ruszin és szlovák lakossággal is rendelkező Zemplén megyében ismeretes. Diószegit idézi és további irodalmat is ad Dobos Ilona (i. m. 36—37.).
