A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 17. (Miskolc, 1978-1979)

Néprajzi közlemények - Niedermüller Péter: A tavaszi és nyári ünnepkör szokásai a zempléni hegyvidéken

reszteket és mindegyiknél elénekeltek néhány nagyböjti éneket. Ezt a szokást néhány évvel ezelőtt még gyakorolták. Rudabányácskán hasonló szokásokat gyakorolnak. Nagyböjt harmadik vasárnapját szentkereszthódoló vasárnapnak (Krestupoklonu nedelja) nevezik. E napon a misék idejére az oltáron levő kiskeresztet a pap egy asztalkára teszi és a templom közepére állítja. Az emberek pedig sorban megcsókolják a keresztet. Régebben e nap estéjén a leányok és a legények végigjárták a faluban, és a falu határában levő kereszteket, mindegyiknél megálltak, énekeltek. Az asszonyok is jártak közösen, de ők már csak a faluban levő kereszteket keresték fel.

4 Virágvasárnap vidékünkön is mindenütt barkát szenteltetnek. A barkát mindenki maga szerzi be, viszi el a templomba, ahol a pap megszenteli. Hejcén és Rudabányácskán a barkát a harangozó szedi a virágvasárnap előtti szombaton. A barkát a templomban egy asztalkára teszik, s onnan osztja szét a harangozó, miután a pap megszentelte. A szentelt barkát a szobában a gerenda alatt (Fony), vagy a szentkép mellett tartották. Amikor nagy villámlás, égzengés van, a tűzbe dobnak néhány szemet vagy egy ágat, hogy a füstje „az Úristenhez szálljon, hogy eltérítse a villámot". Amikor hazaviszik a barkát, otthon minden családtag bekap és lenyel egy szemet, hogy ne fájjon a torkuk, hideglelést ne kapjanak. Az ágakat a következő évig őrzik és akkor a tűzre vetik. Abaújalpáron a már elhasznált ágakat elvitték a templomba, ahol elégették és a hamut felhasználták a hamvazószerdái hamvazkodásnál. Ugyancsak Abaújalpáron a katolikusok e napon is körmenetet tartottak a templom körül. Karácsony mellett húsvét az év másik legfontosabb ünnepe. Az ünnepi ciklus nagyhéttel kezdődik. A nagyhét napjai közül elsősorban a három utolsóhoz, csütörtökhöz, péntekhez és szombathoz kötődnek említésre méltó cselekmények. Nagycsütörtökön mindenütt megszűnik a harangozás. Általában délután három órakor szűnik meg a harangszó, annak emlékére, hogy ekkor halt meg Jézus. Fonyban délelőtt 10 órától, Rudabányácskán pedig este 6 órától nem harangoznak. Helyette mindenütt fából készült kereplő szól, amellyel ugyanúgy jelzik az időt, mint a haranggal. A harangok csak a nagyszombati feltámadáskor szólalnak me|g újra.

5 Ez a szokás még ma is minden faluban megfigyelhető, elsősorban azért, mert meglétét egyházi előírások szabályozzák. Néhol, így pl. Abaújalpáron már e napon megkezdődött az általános tisztálkodás. Kimeszeltek, kitakarítottak mindent, ólat, istállót, lakóházat, udvart. Rendbe tették a gazdasági szerszámokat, felseperték az utcát. Mogyoróskai hiedelem szerint, nagycsütörtökön éjfélkor a patakokban egy percig víz helyett bor folyik. Nagypénteken már semmiféle munkát sem végeztek, csak éppen a legszükségesebb tennivalókat a ház körül. Az asszonyok ilyenkor áztatták be a sonkát, a disznófejet. Minden egyéb munka tiltva volt. Ez a tilalom nagyszombaton is érvényben volt. E napon is csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Ma már a tilalom nem olyan erős, mint régebben, de a mezőn még ma sem dolgoznak. A szentsírt már korábban elkészítették, s nagypéntek délután mindenki elment a sírhoz imádkozni. Különösen szigorú volt a böjt e napon. Főtt ételt egyáltalán nem ettek. Igen gyakori étel a babsaláta hagymával, olajjal, ecettel elkészítve. Volt, ahol estére tejeskását, túrósmetéltet vajjal,