A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Bujdos János: Domján József sárospataki kiállítására

Kiemelkedő pályájú művészek, tudósok, politikusok kaptak itt indíttatást. A legújabbak között is több jónevü művészt és vezető politikust találhatunk. Végzett diákjai és tisztelői elfogadtatták az ország közvéleményével, hogy Sárospatak a „szabadság oroszlánbarlangja", a „Bodrog-parti Athén" stb. Ez utóbbi megtisztelő cím nemcsak a tudománynak szólt, hanem az itt uralkodó demokratikus légkörnek is. A város szeretete és a visszaemlékezés megszépítette az itt töltött évek emlékét, s a kis város képét, s igen nagy kohéziós erővel hatott és hat. Aki itt élt, ebben a városban, vagy csak hosszabb-rövidebb ideig megfordult benne, szeretettel és vissza vágy ód va gondol mindig vissza rá. Ilyen visszatérő látogató e gyűjtemény adományozója, Dómján József világhírű művész, akiről többek között a kiállítás ismertetőjében Végvári Lajos művészettörténész a következőket írja: „Több ízben is dolgozott a Művészeti Alap sárospataki házában. Ennek emlékezetére tért vissza a világhírű művész ebbe a városba, s nagy értékű grafikai gyűjteményét a Sárospataki Képtárnak ajándékozta." A visszatérő, és Sárospatakon művészetének otthont találó Dómján József gyűjteményét a város több mint 50 műemléke közül az egyik legszebb épületbe helyezte el nagy gondossággal és szeretettel a város vezetése. Dómján József és a város találkozásáról így ír a már idézett művészettörténész: „Idegenben élve sem feledte szülőhazáját. Számos művének keletkezési helyét, Sárospatakot különös szeretettel őrzi emlékezetében. így történt, hogy a mester ennek a nagy múltú városnak ajándékozta életművének kiemelkedő darabjait. Ezzel a gesztusával Sárospatak művészeti jelentőségét emelte. A sárospataki tanács Dómján ajándékának méltó helyet biztosított. Renováltatta és kiállításra alkalmassá tette az úgynevezett Szinyei-házat, melyet a jövőben a magyar grafikai művészet egyik fontos intézményének kell tekintenünk." Ha az egész magyar művészeti élet egyik fontos intézményét avatjuk ma itt Sárospatakon, akkor ez szűkebb hazánkban, Borsod megyében különösen így van. Megyénkről, amellett, hogy Ruhr-vidékként is emlegetik, olyan vélemények is megfogalmazódnak, hogy itt a ,,gyárkémények füstje megöli a szellemi kultúrát". E nézetekkel szemben hadd hivatkozzam közművelődésünknek olyan vívmányaira, melyek a világ legfejlettebb országaival is — s itt hazánkon belül az ország bármely tájával — bírják az összehasonlítást: megyénk 688 közművelődési könyvtárában több mint 2 millió könyv áll a lakosság rendelkezésére, beiratkozott olvasó a lakosság több mint 20 százaléka. Ezen kívül több mint 100 iskolai és szakkönyvtár szolgálja az oktatást és a közművelődést. Az évente megtartott ismeretterjesztő előadások és résztvevőik, valamint az ismeretterjesztő szakkörök számát tekintve első helyen állunk az ország megyéi között. Megyénkben 134 énekkar, 132 zenekar, 814 művészeti csoport, ill. kör, 411 klub működik. 23 000 felnőtt dolgozó vesz részt iskolarendszerű oktatásban. Szakmunkástanulóink mintegy 50 százaléka hangverseny-, 50 százaléka színházbérlettel rendelkezik. Sorolhatnám tovább az eredményeket, amelyek mindegyike következetes, kemény munkát takar. Ha gondjaink vannak is, ezeket ismerjük s megoldásukon dolgozunk, ugyanakkor az elért eredmények és a megtett út kétségkívül jogos büszkeségre adnak okot. Előrehaladásunk töretlen, s annak gyorsításához számos kínálkozó lehetőség van jelenlegi körülményeink között is. Ilyen kínálkozó lehetőség és