A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Csokonai, Puky István és Darvas Anna

A levél Vay Johannának szól, akiről azonban önkéntelenül a csinos gesztelyi fiatalasszonyra asszociál. Vajon volt-e valóban ennek a szerelemérzésnek reális alapja? Lehetséges, hogy a fiatalasszonynak tetszett Csokonai bókja, de viszonozta-e ezt a szerelmet, ha mással nem, legalább egy sokat sejtető pillantással, egy mosollyal? Nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre választ nem tudunk adni. Egy másik kérdésünk: milyen volt a kapcsolat Darvas Anna, azaz a Csokonai által emlegetett Anett és a „hív barát", azaz Anna férje, Puky István között? Puky ugyanis 1800 végén vagy 1801 legelején így számol be családi körülményeiről: Ki adta ugyan-is édes Nagy Uram Atyám —• a' gesztelyi, kaki és Sisár Pusztabéli részit 's a Berentei szölleit, a' Gazdálkodás végett. S még ugyanebben a levélben így ír: Te tudod és emlékezel azon — szikrára — melly tolled lett szomorú el válásunk alkalmatosságával esett —' s csak azért távoztunk el, hogy Pestrül lett vissza jövetelünkéi (!) a' tüz, melly eddig nevekedett; de bent tartoztatott — Nagy erővel rohant ki. — Kevésbe múlt, hogy mind kettőnket meg nem emésztett. — És nagy törődéssel, és munkával nyerhettük meg szabadulásunkat. — — Már én, lelkem barátom! többe Al-jöldi lakos nem leszek — Gesztelybe — mert talám előre meg érzette ezt, az én kívánságom, megyek lakni/' A levél valamiféle családi perpatvart sejtet. Ebben a vitában úgy tűnik a Puky és Darvas Anna közötti viszony nem romlott, sőt mintha a bajban inkább összekovácsolódtak volna. Később — már Gesztelyből egy meglehetősen elkeseredett hangulatú levelet menesztett költőbarátjához. Az 1803. április 11-én kelt levél egy számunkra érdekes részlete így hangzik: Tudom fekete lessz előtted 1802. esztendő emlékezete. — De én az utolsó lehelletemig gyászolok — és inkább haljak meg ma — mint többet ollyat érjek. — A' mennyire meg örvendeztetett kedves kis Josefem élete — sokkal több keserűt mért rám az esztendő vége — Jaj! de had ne is emlékezzem azokról. — Elég öröm, hogy még a kis Irám él. Iris vidám és eleven. — Néhány sorral alább 1. kép. Puky István gesztelyi tusculanuma. Épült 1801-ben