A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Zborník Slovenského Národného Múzea — História 16. (Fügedi Márta)

szlovák múzeumügyét jellemzik. A szlovákiai múzeumok jelentős része 1945 után létesült és az elmúlt években a régi és az új múzeumok kiállításait nagyrészt felújították. Az elmúlt időszakban a szlovák múzeumok a legmodernebb audiovizuális technikát is felhasználva készítik kiállításaikat, egyre nagyobb figyelmet szentelnek a látogatók nevelésének és a legújabb kori történeti emlékek gyűjtésének, bemutatásának. A szlovák nemzeti felkelés történetével foglalkozó kiállítások jellemzik leginkább a legújabb kori muzeológia útkeresését, fejlődését. A legújabb kori történeti anyag gyűjtésével, feldolgozásával és bemutatásával foglalkozó múzeumok sorából kiemelkedik az 1955ben alapított besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma, melynek impozáns, a legújabb kori történeti anyag bemutatásának leginkább megfelelő, modern vonalú épülete is méltóképpen reprezentálja a legújabb muzeológiai törekvéseket. VERES LÁSZLÓ Zborník Slovénského Národného Múzea — História 16. Rocnik—LXX — Bratislava, 1976. 297 lap A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum kiadványa számos olyan tanulmányt tartalmaz, amely a magyar szakemberek érdeklődésére is számot tarthat. A régészeti fejezetben a Szlovák Nemzeti Múzeum olyan kiemelkedő ásatásainak eredményeiről olvashatunk három cikket, melyeket az elmúlt évtizedben végeztek. Zoltán Drenko írta azt a beszámolót, amely a Léva várában 1970—72. között folytatott régészeti ásatás eredményeit teszi közzé. Szlovákia középkori kályhacsempeleleteit ismerteti tanulmányában Stefan P. H öleik. Munkája forrásértékű, olyan anyagot ad közre, melyet eddig még nem publikáltak. Figyelemre méltó, hogy bár Szlovákiában gazdag középkori kerámiaanyag található, egy közlés kivételével, amely a kézsmárki vár ásatásainak ilyen leleteit publikálta, behatóan nem foglalkoztak még szlovák kutatók ezzel a témával. Külföldi, főleg a magyar szakemberek sokkal gyakrabban hivatkoznak Szlovákia középkori kerámialeleteire. E tanulmány áttekintést ad a kályhacsempe-termelés fejlődéséről. Szlovákiában a hazai műhelyekben előállított csempéket a 14—15. század fordulójától használtak. A szerző külön figyelmet szentel a díszítőelemeknek, hiszen ezek gyakran kormeghatározó értékűek. A szlovák terület leletei sem a forma, sem a díszítmény szerint nem különülnek el egyértelműen a szomszédos országokétól, sőt gyakran átvétel, utánzás is kimutatható. A történelem fejezetben Matus Kucera egy olyan pecsét eredetét, korát, tulajdonosát kísérli meg meghatározni, amely az első világháború előtt került elő, és jelenleg a Szlovák Nemzeti Múzeum gyűjteményében található. A kutatások szerint a pecsét az egyik első lengyel királyi sóbánya intézőjének tulajdona volt, aki a 14. század elején töltötte be ezt a tisztet. A szerző azt a feltételezhető történeti utat követi, ahogyan a pecsét Szlovákiába kerülhetett. Témája és módszere miatt is figyelemre méltó Mária Magda Zuberová