A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

Hőgye István: A görögök szerepe a Hegyalja életében a 18. században

A 18. század második felében sok gazdag görög nemességet szerzett magának. Az 1762. évi tokaji compánia tagjainak összeírásában az összeírt 57 tagból már 5 tag nemesként szerepel.''

0 Még azok is, akik szegény görögnek számítottak, mint Rósa Káplán, aki „nem volt Companiabéli Kereskedő, kóborló volt ... — mégis volt háza Tokajban, szőlője Tokajban a Bartus, a tarcali határban a Köves Promantoriumon . . ,"

61 Címkórságukra jellemző egy tanúvallomás! jegyzőkönyv, mely szerint 1780. szeptember 15-én Kefala Jánosné, papjukat, „az orosz papot tsunya szavakkal motskolta templomból kijővén, mert Nemes és Nemzetesnek nem mondotta őtet. . ."°

2 Karácsony gyermekeit már Patakon taníttatta, lányait nemesekhez adta férjhez.

0

''' A lakosság, a hatóságok és a görögök Az a mód, ahogyan a görögök éltek, kereskedtek, hogy szegényen, egy kis batyuval érkeztek és egy-két évtized vagy egy élet alatt meggazdagodtak, ezért a hegyaljai nép irigyelte őket. Tapasztalta az egész vidék lakossága, hogy legfőbb érték szemükben a pénz, azért rokonságot, családi kapcsolatot, barátságot sem tiszteltek, nemest, polgárt, jobbágyot egyformán becsaptak. A jobbágyok, városi polgárok főleg egyéni sérelmeikre kértek orvoslást, piaci áruitatáshoz való elsőbbségük ellen panaszkodtak, kifogásolták, hogy azokat a jövedelmeket, amelyeket korábban jobbágyok vagy a város közössége nyerhetett el, most a többet ígérő görögök kapták. Sátoraljaújhely lakossága 1759-ben panasszal fordult a város tanácsához a görögök csalásai ellen, a tanúvallomásokban a következőket sorsolták fel: „. . . Mióta a' Pataki Dominium az Újhelyi Piatzot bizonyos Görögöknek exarendálta az oltától fogvást minden némű leguminák és ázalékok úgy mint Lentse, Borsó, Kása, vaj, szalonna, háj, olaj, túró, soó, gyertya, dohány és egyebek oly drágák, hogy a' mellyet annak előtte fél áron vettek, most azt dupla áron kelletik is fizetni még is . . . se annyi sem pediglen olly jó efféle hazai főzeléket a' szegénység nem kaphat.'" A pernél Lasztoméri János újhelyi nemes felesége vallja „nem igaz Iczével, igaz mértékkel mérnék", mert a tőlük vett 2 font só, más mércéjén csak másfél font volt.

0

'

1 Az iparosok megélhetésüket vesztették el a görögök megjelenése óta. 1765-ben a tállyai vargák a bőrökkel kereskedő görögök ellen tettek panaszt a megyénél: „Keservesen esik tapasztalnunk minemű panasszal... az Botskorok és Csismáknak megdrágodását. . ., de tapasztalhattyák egyen egyen Magok is a Tekintetes Nemes Vármegyének Űri Tagjai, hogy már ma a leg alább való Görög is bürökkel kereskedjen. Erre való nézve nem kevés meg illetődésünket esik nékünk is Mester Embereknek látnunk és tudnunk, melly nagyon fel verték légyen az árát, annyira, hogy az mitsodás bürökért az előtt csak kevés idővel is három és négy forintokat kellett adnunk, már ma két annyi áron is nehezen kaphattyuk, annyival inkább minthogy elő pénzt adnak az Mészáros Mesteréknek.... Ezekre való nézve kéntelenítettünk az Tekintetes Nemes Vármegyét azon alázatosan instálnunk, hogy említett Görögöket az bürökkel való kereskedésben inhibealni méltóztasson . . ."

or) 1759. július 27-én Üveges Mihály nevű tokaji üveges beperelte Augustus Tamás nevű görög boltost, aki a Dessewfy kastélyban bérelt boltjában mindenféle tiltott árut, így üvegedényeket is árult, holott erre egyedül csak