A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Fügedi Márta: A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

5. kép. Ólmos guzsaly, Sajóvelezd. HOM NGy rozvágyon) használt ólmos guzsalyok díszítése meg sem közelíti a bánvölgyiekét, vagy a matyók díszes guzsalyait. Míg ezen a területen a díszítés elemei a gyér öntés mellett jobbára ólomgyűrűk, addig a matyó guzsalyokat rendkívül finom, aprólékos és zsúfolt, tömött minták jellemzik. Amíg a matyó ember ,,a talpra fest, szárra farag, fest, választóvízzel marat, addig a guzsalyfejet főképpen ólmozza" — írja Kőris Kálmán, majd az ólmozás technikájával kapcsolatban megjegyzi, hogy ,,az ólmozott részeket gyakran faragták szögletesre, ami talán az ólmozás könnyítésére való. Az ólommal öntött díszítés csakis mindig tisztán mértani, ritkán található rajta csekély növényi elem.

10 A guzsalyfaragás, ólmozás csak addig folyt a matyóknál, amíg a közéjük települt asztalos is csinálni kezdte a guzsalyt. Ez már esztergályozott szárral, fejjel készült, gépi munka volt. Az asztaloscsinálta sima és esztergályozott talpas guzsalyok után csakhamar következett a kerekes guzsaly vagy rokka.

11 A zempléni hegyvidéken, Felsőregmecen úgy emlékeznek, hogy esztergályozott, ólmos guzsalyokat Nagytoronyán készítettek. Ezeket szekerezőktől szerezték be. Az ilyen guzsalyok szárán — amelyet soíonak neveztek — gyűrűzés, ólomkarikák is voltak.

12 Az ólmos guzsalyokhoz hasonló díszesen faragott fonóeszköz volt az ún. választóvizes guzsaly (6. kép). Elsősorban a matyók lakta településeken ismerték és használták, bár szórványosan megtaláljuk mindazokban a falvakban, ahol az ólomdíszítésű guzsalyokat alkalmazták. A választóvizes guzsaly készítése Kóris Kálmán leírása szerint a következő formában történt: bevonják az egész botot viasszal, s a díszítések határvonalait késsel bemetszik a fába. A metszés után felszedik a viaszt, de csak azokon a helyeken, ahová a mintákat rajzolták, illetve ahol el akarják érni, hogy a minták látsszanak. Ezt követi a guzsaly választóvízzel való leöntése. Ahol a viasz nem fedi a motívumokat, ott az alapanyag megbarnul, sötétebb színűvé válik. Majd a választóvizet leöblítik, hogy ne égesse a fát, azután a viaszt eltávolítják a guzsalyszár többi részéről, s a viaszmaradványokkal fényesre simogatják a guzsalyszárat. Ilyen guzsalyok általában a századfordulón, vagy az azt követő években készültek.

13 A kéttalpú, esztergályozott guzsaly általában festett, sokszor festetlen, durva formában kiképzett eszköze a fonásnak (7. kép). A kézi guzsaly legegyszerűbb, tömegméretekben is gyártható, időben legfiatalabb formája. A századforduló után megjelenő, első darabjai még gyakran faragással, egyszerű 7» 119