A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (Miskolc, 1977)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Fügedi Márta: A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

daságuk jövedelmét pedig csak kiegészítésnek tekintsék. Napjainkban valóban megszűnőben vannak azok a szálak, amelyek e vidéket környezetével összekötötték, hogy modernebb, kényelmesebb, de sok vonatkozásban felületesebb, szegényesebb lehetőségeket felmutató kapcsolatteremtő eszközöknek adják át helyüket. IFJ. BART A JÁNOS JEGYZETEK 1. Tanulmányunk jórészt 1961—62-i gyűjtésünk alapján készült, a benne használt jelenidő is jobbára — 15 évvel ezelőtti — állapotra vonatkozik. Anyagának lelőhelye: DÉNIA fiOíi— 615, i41. Újabb kiegészítő anyagot vettünk a DENIA 1357., l»63., 20JÍS. éi 2109. sz. anyagokból. 2, Nádusi Éva: Adatok a búcsújárás néprajzához egy zempléni faluban (Mogyoróika). (Keiirat, 1974.) DENIA 2062. A paraszti fonalkészítés eszközei és elterjedésük Borsod-Abaúj-Zemplén megyében A Borsod-Abaúj-Zemplén megye településein ismeretes fonóeszközöket az eszköz története (fejlettségi foka) és a munka mechanizmusa (kikísérletezett változatok és eszközhasználat) alapján két nagy csoportba sorolhatjuk: egyszerű vagy kézi fönóeszközökről és kerekes rokkákról, vagy gépi fonószerkezetekről beszélhetünk. Az egyszerű vagy kézi fonószerkezetek csoportjába tartozik a talp nélküli övguzsaly, a féltalpú guzsaly, a kéttalpú vagy szárnyas guzsaly és a három lábbal ellátott fonószerkezet, amelynek székes guzsaly a neve. A gépi fonószerkezeteknél, fejlettség és termelékenység alapján elkülöníthető az álló és dőlt szerkezetű rokka. Alábbiakban e csoportosításnak megfelelően — amely a formai megkülönböztetés mellett az eszköz történeti fejlődésének útját is jelenti — a Borsod-Abaúj-Zemplén megye falvaiban ismert eszközökről, ezek készítéséről és díszítéséről, a napjainkban is fellelhető változatok időbeli elterjedéséről kívánunk átfogó képet adni. Egyszerű vagy kézi fonószerkezetek. A fonás munkájában csak a rostanyag rögzítésére szolgáló segédeszközök. A fonás szempontjából olyan racionális fejlődés eredményei, amelyben a testen való rögzítéstől (övguzsaly) vezet az út a test mellett elhelyezett (féltalpú vagy kéttalpú, ún. szárnyas guzsaly), majd a testtől független fonóeszköz (székes guzsaly) kialakulása felé. Ezeknél a fonóeszközöknél időbeli elterjedést ma már nem lehet vizsgálni, hiszen elő-