A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Mizser Lajos: A ragadványnevek néprajzi vonatkozásai

Mindezeket azért mondtuk el, hogy bizonyítsuk: mind a szóbeli (helyszíni), mind az írásbeli (levéltári) gyűjtés igen fontos, mivel így a problémákat diakrónikusan is vizsgálhatjuk, és következtetéseink csak így lehetnek pontosak. Különösen vonatkozik ez a néprajzi konklúziókra. II. 1. A házasságokra inkább az exogámia jellemző. Ez nem is véletlen, hiszen a történelem során oly sokat szenvedett helység egyik természetes védekezése is volt. Célszerű tehát előzetesen végigtekinteni az eredeti lakóhelyre utaló vezetékneveket is a 16—18. században. A Regesta Decimarum (OL., Heves megyei Lt.) alapján a következő a helyzet: 16. század: elsősorban borsodi neveket találunk (pl. Finkei, Görömbölyi) néhány Abaúj, Heves és Pest megyei társaságában, és feltűnő, hogy dunántúli megyei is akad (Baranya, Tolna, Veszprém, Zala). A 17. században a borsodi nevek nagyobb része eltűnik, és a következő megyék szolgálnak még a vezetéknév alapjául: Abaúj, Bars, Békés, Gömör, Pest, Szepes és Zemplén. A 18. században (1750-ig az anyakönyv alapján) főként Borsod és Abaúj megyeieket, kisebb mértékben Gömör, Heves és Zemplén megyei neveket találunk. Az anyakönyvbe bejegyzett házasságkötések azt mutatják, hogy a 18. században a cserépieknek 34 helységgel voltak kapcsolataik (e számban nem foglaltatnak benne a községben ideig-óráig megtelepedetteknek, pl. értelmiség, iparosok, cigányok házasságkötései). Az 1. számú térképen kísérhetjük figyelemmel. A 19. századra a fenti nagy szám erősen lecsökken, és a Borsod megyei helységek mellett csupán néhány hevesit találunk; ezt a 2. számú térkép mutatja. A 20. századról nem készítettünk térképet, mivel mindössze egy olyan házasságkötés történt, amely ragadványnévnek is alapja lett (Pofozán Erdős). A század elejétől a felszabadulásig inkább az endogám forma vált uralkodóvá. A felszabadulás után az endogámia és az exogámia nagyjából azonos számot mutat. Már távolabbi helységekből is házasodtak a cserépiek (pl. Süttő), valamint külföldön is történtek házasságkötések. A vallási különbségek is kiegyenlítődtek (eddig csak 4 római katolikus község neve merült fel: Bogács, Cserépváralja, Felsőtárkány, Kacs). 56 ragadványnév utal az anya nevére. Ez a névadási forma a 18. század utolsó harmadában kezdődött, és századunk elejéig tartott. 20 név utal helybeli vezetéknévre (endogámia). Ezek többsége megmaradt alkalminak, azaz csak egy generáció viselte. Mindössze a következők élnek jelenleg is Bodnár (Dósa, Mizser), Budi (Mizser), Bojtár (Mizser), Győri (Mizser), Héti (Mizser), Kompa (Mizser), Vasas (Kósik). A más helységekben vezetéknévként élő elnevezések Cserépfaluban főként szokatlanságuk miatt váltak ragadványnévvé. ValaA térképeken levő számok az alábbi helységeket jelölik: 1: Cserépfalu, 2: Bogács, 3: Borsodgeszt, 4: Bükkábrány, 5: Bükkzsérc, 6: Cserépváralja, 7: Diósgyőr, 8: Felsőtárkány, 9: Kacs, 10: Kisgyőr, 11: Mezőkeresztes, 12: Mezőnagymihály, 13: Noszvaj, 14: Sajókeresztúr, 15: Sály, 16: Tibolddaróc, 17: Mezőtúr, 18: Poroszló, 19: Mezőnyárád, 20: Harsány, 21: Tiszanána, 22: Maklár, 23: Ároktő, 24: Átány, 25: Tiszadorogma, 26: Egerlövő, 27: Vatta, 28: Andornak, 29: Hejőcsaba, 30: Eger, 31: Mezőcsát, 32: Körösladány, 33: Miskolc, 34: Tiszavalk, 35: Gelej, 36: Nagyvisnyó, 37: Fony, 38: Tard, 39: Szilvásvárad, 40: Kistálya, 41: Tiszafüred.