A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Juhász Ágnes: A halottetetés szokása Vizsolyban
Figyelemre méltó példát ismerünk a Baranya megyei Dinnye-Berkiből, mely szerint Szent Iván-napján almát és fát szedtek a fiúk és lányok a faluban. Az összeszedett fából tüzet raktak, az almát nyárson vagy parázson megsütötték. Ezt követően a temetőbe mentek, s a sült almából néhányat a halottnak dobtak. 11 ' K. Kovács László írja: ,,A gyermek halottat temetésekor egy korábban elhunyt rokon gondjaira bízták. A sír felhantolásakor a hozzátartozók viaszgyertyát gyújtottak és kenyeret morzsáltak a sírhantra. Ugyanakkor a halott számára egy fakupát és kanalat tettek a sírra, de összetörték, nehogy valaki használhassa"." A halottetetés szokására románoknál és szlovákoknál találhatunk példákat. A Békés megyei szlovákok köréből ismeretes példa, amely szerint egy meghalt kislány sírjára a halotti tort követően a torra készített paprikásból vitt az édesapja. 1-' Másik példa szerint Tótkomlóson „amikor az öreg S. meghalt, a temetés után másnap mákos- és brindzsás tésztát főztek, s belőle a sírra is vitt S. néni". 13 A magyarországi románok halottkultuszával kapcsolatban tudunk arról, hogy húsvét után egy héttel a sírokra ételt és italt raktak, s ez az alkalmat a halottak húsvétjának nevezték. tó A halottetetés szokásával kapcsolatban ismerünk olyan adatokat is, amelyek szerint a halott a hozzátartozójának megjelent álmában és szemrehányásokkal illette, mert nem adtak vele zsebkendőt. Másnap az illető kiment a sírhoz, ahol elföldelte a kért tárgyat. Most már nyugton hagyta. 1 '' A recens anyag mellett találhatunk utalást arra, hogy a halottnak adandó ételből fokozatosan hogyan részesültek a települések szegényei. „Legtöbbször ugyanis egy darab kenyeret, tányért húst, liter bort, kis üveg pálinkát adnak az egyik koldusnak, mintha a megholtnak adnák"."' Megfigyelhető napjainkban a szokások továbbélése a cigányoknál, így pl. az orosházi cigányoknál az a szokás, hogy a temetés után hetekig ételt hordanak a halottnak a temetőbe — természetesen titokban — és a fejfa mögé ássák el. 1 ' Ezt a továbbélést vizsolyi adatközlőim is megerősítették elbeszéléseikkel. A gyűjtött anyag és a megismert irodalom alapján a halottetetést, az ősök továbbélésének a hitét a következőkben összegezhetem. Vizsolyban a megelőző évszázadokban szélesebb körben elterjedt szokás volt ez. Az, hogy az ország peremterületein, ill. a fő közlekedési útvonalaktól távoleső falvakban jobban fennmaradt ez a szokás, a települések földrajzi helyzetéből következik. Azonban nem állítható az, hogy ezek lokális szokások, hanem inkább egy olyan hiedelemvilághoz kapcsolódnak, ahol az ősök tisztelete fontos szerepet töltött be az egyén és a közösség életében. Juhász Ágnes JEGYZETEK 1. Fényes Elek: Magyarországnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetében. Pest 1837. III. k. 47.; L. még: A Magyar Korona Országainak Helységnévtára. Budapest 1873. 1470.; Balogh Pál: Népfajok Magyarországon c. dolgozat térképmellékletei. Budapest 1902. V. a. A népfajok Északon, ill. V. b. A felekezetek c. térképmellékleteket. 2. Szendrey Zsigmond—Szendrey Ákos i. m.: A magyarság néprajza. IV. é. n. 255. 3. Szendrey Zs.—Szendrey A.: i. m. 256. 4. Molnár József: A halott eltakarítása Hajdúnánáson. Ethn. XLIX. 1938. 187. 5. Pintér Sándor.: A palócz születése, házassága és halálozása. Ethn., II. 1891. 108. 6. Fludorovics Zsigmond: A matyókról. Népr. Ért., XIV. 1913. 241.; Herkely Károly: A matyók betegsége és halála. Ethn., XLVIII. 1937. 187.
