A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Juhász Ágnes: A halottetetés szokása Vizsolyban

nak, hogy korábban a görög katolikusok körében is ismeretes volt a halottetetés szokása. Idevonatkozóan a recens hagyományból már konkrét példáink nincsenek, azonban az idősebbek emlékezete nyomán a szokás egykori gyakorlatára következtethetünk. Felvetődik itt az a kérdés, hogy miért maradt el ez a szokás a görög katolikusok körében. A halottetetés szokásához szorosan kapcsolódnak az elhunyt életéről való elképzelések. A recens hagyományban számos példa mutatja, hogy hittek a halál utáni életben. Ezért, ha valaki meghalt, akkor a koporsóba ennivalót tettek, férfiaknak italt is (többnyire pálinkát, pipát, dohánytartó zacskót), valamint az elhunyt foglalkozásával kapcsolatos eszközöket. A halott mellé pénzt is tettek. Ha valamit elfelejtettek a halott mellé helyezni, akkor egy következő halálesetkor küldték utána úgy, hogy az elhunyt balkezébe tették a „kifelejtett" tárgyat azzal a céllal, hogy majd átadja a korábban elhunytnak. Gyakran előfordult, hogy az otthon maradt tárgyat temetés után rövid idő múlva kivitték a temetőbe, és a sírba elkaparták. Több olyan példát említenek, amely szerint a halott visszajött és a hozzátartozóit kérte, hogy küldjenek utána valamilyen tárgyat, használati eszközt, ruhadarabot stb. így pl. egy férfihalottnak a kalapját elfelejtették a koporsóba tenni, a halott megjelent a család egyik tagjának az álmában és kérte, hogy küldjék utána. Az álombeli kérés után a kalapot kivitték a sírhoz és beásták. Másik példa szerint egy asszony rózsafüzérjét nem helyezték be a koporsóba. Ezt az elhunyt egy falubeli idős asszonnyal tudatta álmában, és azt is megmondta, hogy a rózsafüzér a konyhába levő kis asztal fiókjában van. Ezt, az asszony a halott rokonaival közölte, akik a rózsafüzért beásták a sírba. Előfordult, hogy temetés után az elhunyt hozzátartozói a sírásót kérték meg, hogy a kereszt alá ássa el a halott véletlenül otthon maradt cipőjét. A számos hasonló példa közül rendkívül figyelemre méltó egy kórházban meghalt asszonnyal kapcsolatos történet. Szikszón, a kórházban 1953 telén meghalt egy vizsolyi asszony. Az asszony még életében meghagyta, hogy melyik ruhájában temessék el, melyről a hozzátartozók megfeledkeztek. A lánya a következő év tavaszán édesanyja ruháját kendőbe kötve kivitte a temetőbe, és a sírhantba ásta. A vizsolyi halottetetés szokásához hasonló példákat más magyar nyelvterületről nem ismerünk részletesen. Azok az adatok, amelyek a temetéssel és a halottkultusszal összefüggésben az ételekre vonatkoznak, azok elsősorban a halotti torral, a temetést követő koldusetetéssel stb. vannak kapcsolatban. így pl. „A magyarság néprajza"-ban a torral kapcsolatban olvashatjuk, hogy „Az asztalnál a halott helye üresen marad; az énekes asszony azonban minden ételből tesz egy tányérra, egy pohár bort is tölt mellé, s ezeket reggelig az asztalon hagyják a hazalátogató halott porciójául."

2 A temetés fejezetben olvasható még, hogy „Régebben, s néhol (Derecske, Bakonyalja, Kisküküllő) még ma is a temetőben ülik meg a tort; kaláccsal, borral... rövidke tánccal... még tovább kopott a torozás szokása, amikor a szegények megvendégelésévé vált. S amint a tor is egy héttel a haláleset utánra csúszott, sokhelyt már a koldusok megvendégelése is a halottak napjára esik."

3 Találhatunk adatot arra is, hogy az udvart, a tornácot és a ház elejét felhintik sárga homokkal „azir ha jön a halott, meglássik a lábnyoma, itelt is szoktak volt kitenni régen az ablakba."

4 Ezekhez hasonló adatokat ismerünk a palócoktól,

5 a matyóktól,

6 Hódmezővásárhely környékéről,

7 Békés megyéből

8 és Szolnok megyéből is.

9