A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)
NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Niedermüller Péter: A Katalin-ág az abaúji nép szokásaiban
napkor; a palócoknál, 14 Paláston 15 és Sepsiszentgyörgyön™ András napkor; Piliscsabán, Budakalászon, Pilisborosjenőn 11 és JVémetprónán 18 Borbála napján; Nagyszalontán 19 pedig Luca napjához kötődve. Külön is érdemes megemlíteni az egyik erdélyi adatunkat. Györgyfalván annyi orgonaágat vágtak le a leányok, ahány „kedvesük" volt. Az ágakat kicsit meghántották, s a kéreg helyére egy-egy legény nevét írták fel. Amelyik legény nevét viselő gally karácsony szombatjára kibugázik, az a legény lesz a leány férje. Ezt a szokást a legények is gyakorolták, sőt a kivirágzott ágat a kalapjuk mellé is kitűzték. 20 Fontos mozzanatra utal az a Rózsaszentmártonból származó adat, amely szerint csak annak a leánynak virágzik ki a Katalin napján vízbe állított kilencféle ág, aki még érintetlen. 2i Zsérén Luca napjától a vilia éjféli miséig öntöztek friss vízzel egy somfaágat a leányok, amit lucafának neveztek. A kizöldült ágat magukkal vitték az éjféli misére, ahol megérintették vele a szeretőjüket, s ily módon magukhoz kötötték. 22 Budaörsön a Borbála napján kivágott és villakor kizöldülő gyümölcsfaágak, jó gyümölcstermést jósolnak a következő évre. 23 A Borbála-ág Erdőcsokonyán szerencsét, Kapuvárott pedig váratlan örömöt jósol. 24 A szokás különböző formái Kelet-Európa népeinél is elterjedtek. A szlovákoknál a Katalin-ág, mint a szerelmi jóslás egyik formája András és Luca naphoz kötődik. Nyugat-Szlovákiában a letört cseresznyeágnak a következő mondókat mondják a leányok: „Ceresnicka, visna, porad' mi ty, porad', za koho bych isla." (Cseresznyefa, meggyfa, tanácsold nekem, kihez menjek feleségül.) 25 A cseheknél a szokás Borbála napjához kapcsolódik. Az ágakat barborfcy-nak nevezik. 26 Az ágak azonban, nemcsak a szerelmi jóslás eszközeiként ismeretesek, hanem segítségükkel a boszorkányok is felismerhetők. Luca napjához kapcsolódóan pedig szerencsét jelentenek. 27 Feltétlenül meg kell említenünk, hogy a cseh hagyományban ismeretes egy női alakoskodó, aki Borbála napján járja a falvakat. Az alakoskodók, akiket szintén Barkorky-nak neveztek, fiatal leányok voltak. Agakkal, vesszőnyalábbal kezükben jártak házról-házra. Mindenütt köszöntőt mondtak, amiért ajándékot kaptak. 28 . A morváknál a boszorkányok felismerését segítik az ágak Luca napján. 20 Futólag megemlítjük, hogy a lengyeleknél semmi nyoma sincs az idevonatkozó szokásoknak, 30 a szorboknál pedig az András estéjén kivágott és viliára kivirágzott gally valamely kívánság beteljesülését ígéri.-'" A szokás a románoknál is ismeretes. András napjának reggelén a gazdasszony alma-, körte- és rózsaágat tör le. A gallyakból a család minden tagjának köt egy-egy csokrot, amit vízbe állítva őriznek. A következő évben mindenkinek olyan mértékű lesz a szerencséje, amilyen mértékben január l-re kivirágoznak az ágak.'' 2 A szokáscsoportra vonatkozó legtöbb adattal azonban a német nyelvterület szolgál. A szokások olyan mértékben keveredtek össze, hogy igen nehéz bármiféle rendszert kialakítani. A cselekmények legintenzívebben Borbála, majd András és Luca napjához kötődnek. Az ágak elsősorban a boszorkányok felismerését segítik elő, de szerelmi, szerencse és termésjósló tárgyként is szerepelnek. 311 Emellett a jó időt, 34 illetve valakinek a halálát is megjósolhatják az ágak. 35 Az ágak elnevezései egyes esetekben utalnak a használatra is, pl. Wünschrute, Liebeszweiglein. ? ' G Adataink felsorakoztatása világosan bebizonyította, hogy a szokás Európa nagy részén ismert, elterjedt. A magyar nyelvterületnek elsősorban az északi része az, ahol az egyes szokásformák intenzíven elterjedtek és funkcionáltak. Felvetődik a kérdés, adataink elégségesek-e ahhoz, hogy véleményt tudjunk
