A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kovássy Zoltán: Borsod megye képe egy 19. századi napló tükrében

„Szigeten 14-ik Septemberbe által mentünk Szlatinára a Só Aknába. Az odavaló Só Praefectus, a Só Administratio Administratora, Gerzson Űr rendeletéből kivilágította a Só Aknát. Az tehát egy gyönyörűséges szép kinézésű és tündöklő töndérkert játékot mutatott. A Métsek világátul a Só oldatok mindenütt világítottak s fényesedtek. 580 lépcsőket meghaladva kellett a mélységbe le jutni és közel 500 garádics tsupa Só Garádicsok voltak. Valamint a föld gyomrában 85 ölnyire alól lévén a boltozatok és oldalak, mind csupa Só kőfalakbul állanak és a föld is, mellyen jártunk, mind csupa Só. Egész kiterjedésű só kövek voltak, és ugyan azokbul hasítódnak ki a sódarabok. Egész nagy mennyiségó Só rétegek vágynak, mellyeken majd fellyebb, majd lelyebb lehet menni; Vagyon egy nagy Só piramis, mely igen szép tündérséget mutat. Vagyon különösen egy oily lyuk is, hol medve bőrbe rakatnak a Só darabok, közönségesen 18, 20 mása Só és úgy húzatnak fel. Ugyan azon köveken emberek is lebocsájtkozhatnak, le az üregbe, és ismét fel húzódnak. Így történt, hogy mivel Paulikovics Lászlóné nagyon el gyengülve volt, bele ült az egyik hámba, a másikba férje, a 3-ban a Só Akna Praefectus, a 4-ikben pedig egy Só felvigyázó és úgy húzódtak fel, gyertya lévén a Praefectus kezében, ki Paulikovics Lászlónét hátulról tartotta, elölről pedig a Só felvigyázó— És borzadás volt nézni, mikor fel emelődtek, de szerentsésen fel jutottak." Szobámban egy bekeretezett kőnyomatos rajzot őrzök, mely 1853-ban ábrázolja a szlatinai „Kinga" aknát (melyben 1939 nyarán én is jártam). A kéo felső részén, középen jól látszik, hogy a liftként használt kosárban leszálló bányász kezében égő gyertyát tart. A kép úgy örökíti meg a sóbányát, ahogyan ott évszázadokon át dolgoztak. Az akna valóban bámulatos szépségét örökítette meg az 1836. évi kirándulás leírása is. Az 1838. évi nagy pesti árvíz leírását igen érdekes miskolci társadalmi esemény részletes ismertetése követi : „27. Májusban ágyú durrogások között jött be Miskoltzra Reviczki Ádám Fő Ispányunk, estve 9, 10 óra között, amidőn a Város ki volt világítva, diadalmi kapu készült a Vármegye házánál ; Midőn be hozták a Megye termében, az igen szépen ki volt világosítva, ott a teremben meg köszöntetett. Késő, tudni illik 12 és 1. óra között éjfélkor volt a pompás vatsora, 70 Személyre volt terítve, kik között én is ott voltam, ezen Vatsorát a Megye adta a Fő Ispánnak. Ezen bejövetele Reviczki Fő Ispánnak akkor voltt, midőn Florenczia Városábul Magyar Országon keresztül ment Lengyel Országba feleségéért Sermjanszki Sidonia Asszonyáért, és Leányáért Adamaért. . . Visszajövése Reviczkinek Lengyel Országbul 12. Júniusra várattatott, hanem tsak 13-án jött be Miskoltzra ... 14. Júniusban az Űrnapi Praedication, mellyet Fő Tisztelendő Thassi Miklós Miskoltzi Alesperes mondott, jelent volt Reviczki; délután pedig feleségestül együtt a Diósgyőri hámorban men, a hol a Mostani Uradalmi Praefectus Bene Josef rendelésébül igen pompásan fogadtattak. 15-ik Júniusban Pénteken meg nézve a Fő Ispán, és felesége a Miskoltzi Portzellan Gyárt, és magával Florentzbe vitendő portzellan edényeket rendelt, délre Alsó Zsoltzára Vai Báró Miklóshoz mentek ki, honnan késő este jővén vissza. Másnap regéli 9-órakor fényes kíséretben elindultak Pest felé. Palóczi László Fő Jegyző a Megye részéről először tőlle igen érzékenyen el búcsúzott... A Fő Ispán felesége Sumjánszki Sidonia Asszony Szép Nagy termetű Lengyel Asszony, és még if fiú, mind össze 20,23. Esztendős legfellyebb, tsinosan és kedvesen viselte magát."