A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Rapcsányi László: Gvadányi József emlékezete

— Érthetetlen lehet, hogy Petőfi mit találhatott ebben az ómódi lovastisztben. Miért írhatta azt Petőfi, hogy „nyugodjék kend csendes békességgel, / appetitusomat. ha korcs magyarok elrontják, / mulatok a kegyelmed könyvével, / könyvének igazi magyar beszédjével." Az egész vers, a Régi jó Gvadányi c. Petőfi-költemény tulajdonképpen egy nagyon szellemes, játékos stílusutánzat, ugyanabban a versformában, ugyanazzal a rímelésmóddal, ugyanazzal a nyelvhasználattal írva, amelyet Gvadányi is használt. Még az ,.aztat"-nak és az „eztet"-nek ezt a Gvadányinál annyira henye használatát is alkalmazza, persze ironikus módon Petőfi. Én azt hiszem, Petőfi is, Arany is azt látták elsősorban Gvadányiban, hogy az a világ, amely iránt ők érdeklődnek, az a világ legelőször Gvadányinak ezekben az elbeszélő költeményeiben jelenik meg. A peleskei nótárius, aki Szatmárból indulva Debrecenen, Hortobágyon, Jászberényen, Gödöllőn, Cinkotán keresztül veszi az útját, találkozik azokkal a pusztai emberekkel, akik egy fél évszázad m ilva Petőfi lírai hősei lesznek. Olyan pontosan írja le a csikósnak, a gulyásnak, a juhásznak öltözködését, beszédmódját, viselkedését, még azt is, ahogyan az ételeiket elkészítik, habitusukat, mindezt olyan plasztikusan állítja elénk, hogy úgy érezzük, Petőfi itt a saját kedves embereinek rokonaira, elődeire ismerhetett Gvadányi művében. Még visszatérünk professzor úrhoz, most egy kicsit távoli útra hívom. — Tehát a volt jezsuita templom. És mellette? —. . . a gimnázium és szemben, a posta mellett van a Gvadányi-ház, de már tönkre van téve. Most nem lakik senki a házban, látom az ablakok betörve . . . —.. . ki vannak törve, mert a gyerekek ugye dacosak és mindent tönkretennének. Most a régi emetőben vagyunk. Nagyon szép domboldalon van Szakolcán ez a temető. — Nem volt más temető, mindig ez. Tessék mondani, mennyire ismerős ez a név: Gvadányi József? Emlékeznek-e még rá? — Ott volt felső leányiskola és én oda jártam és aztán második éve jártam megint kézimunkát, abba a házba . . . Abba a házba, ahol Gvadányi lakott? — Igen. Ott van az a balkon, ott van egy szoba és ott kézimunkát tanultam. Tehát az a ház valamikor iskola volt? — Igen. Én jártam oda óvodába. Megengedik, hogy bemutassam önöket a magyar rádióhallgatóknak? Szabad a nevét? — Az én nevem Anna Volfova. —• Maria Zsubovinszka. Köszönöm szépen. (Szlovákul beszél több női hang.) — Az a Gvadányi, akinek a háza is ott van .. . — Tudom, a posta mellett, ami mostan tönkrement. — Nagyon ismerős az a név, a Gvadányi, már elfelejtettem . . . Mi lesz a Gvadányi-ház sorsa? Mi tagadás, nagyon kíváncsi voltam erre, és felkerestem a szakolcai járási levéltár munkatársát, Bozsina Rubikova asszonyt. Ö kitűnően ismeri a Gvadányi család történetét, az író itt töltött idejét, és