A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Csorba Zoltán: Sírfeliratok a miskolc temetőkben

Néhány síremlék verses szövegében felcsillan egy-két finomabb gondolat, vagy az érzelem szebb, költőibb megfogalmazása. Ilyen a vers. pl. az Avason, az 1870-ben eltemetett 15 éves Ványay Ilona síroszlopán: „JMyílni kezdő rózsa voltam én, Szép tavasz kor almit várom én, Elhervasztott egy szél hirtelen S most álmom e sírban végtelen. Csak porom nyugszik itt, De nem élő képem, Virágban keresd azt S kedvesim szívében." Ugyancsak szép, német nyelvű vers búcsúztatja Lex Máriát a Mindszenti temetőben : „Kommt still zu meinem Grabe, Wecket mich nicht wieder auf, Ihr wisst was ich gelitten habe In meinem ganzen Lebenslauf." (Csendesen lépjetek síromhoz, Nehogy felébredjen e halott, Kinek földi pályafutása, Bús volt és zaklatott.) Szépen fogalmazott a Piva család sírjára vésett olasz nyelvű felirat: „Sia placido il sonno tua eterna Come cara si fu la tua Brevissima esistenza." (örök álmod legyen édes, Mint a földön rövid élted.) Több fiatal leány sírja kéri: „Hozzatok virágot a letört virágnak". Kissé ódon költőiséggel fogalmazták meg Fáy István zenekiadó és zongoravirtuóz kriptájának a feliratát a Minoriták templomában: „Sírján kesereg a nemzeti zene múzsája". Az Avasi temetőben az egyik sírvers nagyon szép akart lenni, talán ezért vált érthetetlenné: „Isten veled te nő, te kisleány, Ti árvatagon elmaradtatok, Testvéreimet helyettesítem én, Ok majd engem pótolnak nálatok." A Deszka-temető egyik sírján a „család" szó régies-népies használata okoz fejtörést az olvasónak: „Utas, ha kérdezed, Ki nyugszik e sírba, Szathmáry István, Nyolc családja bírja."