A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István—Veres László: A miskolci görög kereskedőtársulat gazdasági tevékenysége a 19. század elején

nál jelentősebb viszont a házak árendája. A 4 ház, a házhelyek és telkek 1812— 1822 között több tízezer Rft bevételt eredményezhettek, míg az üzemeltetéshez szükséges kiadások ennek csak kis részét kötötték le.

30 1. b. A számadások alapján a pénzforgalom másik területe a templomhoz, az egyházi élethez közvetlenül kapcsolódó kiadások és bevételek voltak. A kiadásoknál évenként rendszeresen jelentkezik a templom javításának költsége, „Eő Excellentianak a mi Metropolitánknak Esztendei Cathedrálisa", a paróchius és harangozó „Fixuma", amelyet pénzben és terményben fizettek, valamint a temető karbantartására fordított, évenként különböző összeg. A legjelentősebb bevétel a húsvéti gyertyából származott. A gyeryákért befolyt összegről a templom kurátora külön számadást vezetett. Évenként változó jövedelme volt az esketéseknek és temetéseknek, külön vezették a harangok jövedelmét és a Szt. Naum kép elé helyezett pénzeket. A templom vallási élethez kötődő kiadásait és bevételeit az alábbi táblázat érzékelteti :

31 Évek Kiadás Bevétel Rft kr. Rft kr. 1815 4893 15 2236 02 1816 4612 54 1298 08 1817 2113 42 1022 37 1818 1344 27 868 12 1819 nincsenek adatok 1820 nincsenek adatok 1821 2723 31 1801 45 1822 5305 17 727 04 Az összeírás adatai szerint a templom kiadásai összességében, s ezen belül évenként is jelentősen meghaladják a bevételeket. A templomi gazdálkodásból származó jövedelmek és az adománytőkék voltak hivatva ezt a különbözetet évenként egyensúlyba állítani. 1. c. A templomnak adományozott, majd a templom tisztviselői, kurátorai által kamatra kiadott alaptőkét 1772—1811 között 11, egyenként is jelentősnek nevezhető adomány gyarapította. Az adományozók között sajószentpéteri, miskolci kereskedők és polgárok mellett lengyelországi kereskedők is szerepelnek.

32 A különböző pénznemekben (bankópénz, óbankó, tallér, ezüstpénz, rhénus forint), adományozott összegek átszámított értéke 20 182 váltóforint volt. Ezek régi pénzben, rhénus forintban kifejezett értéke meghaladta a 100 000 Rft-ot. Természetesen az infláció miatt ilyen értékkel közel sem számolhatunk. A helytartótanács 1815. évi leirata ezeket az adományokat nevezi „kegyes legatumok"-nak. Az adományozók ezeket a pénzeket a templomra és az iskolára hagyták, annak felhasználására szabad kezet biztosítva a két intézménynek. Az intézmények rendeltetésének nem megfelelő felhasználásukat (pl. szőlővásárlás) nevezte a helytartótanács „önkényes cselekedet"-nek. Az 1812—1822 között adományozott tőkék összértékét jelenleg nem ismerjük. A vizsgált korszakban a számadásokból csupán az derül ki, hogy a legátumokból 17 215 forint 55 kr. volt kölcsönbe adva. A kölcsöntőke részarányos