A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Agrikultúra, XII., XIII. (M. Markus)

lyeknek a kikészítési, festési titka után holland és francia tímárok érdeklődtek. A bőr festésére az Atriplex hastata levelét, s diófán termő gombafélét használtak. Palkovic K. jelentős anyagot közöl a szlovákiai állatterelő és hívó szavakról. Több terelő és hívó szónak magyar analógái is vannak (pl. a liba hívása: burika-burika, papaj-papaj). A további vizsgálatokhoz felhívom a figyelmet Vakarelski Chr. tanulmányára (Izrazi za primamvane i otpázdane na nékoi domasni zivotni, Sbornik na Bälgarskata akademija na naukite, Sofia, XXX. 1937.) és Hubschmid J. munkájára. Hubschmid J. többek között azt hangoztatja, hogy az európai szubsztratum nyelvekből származó terelőszavak a nyelvjárásokban élnek tovább (Vox Romanica, 14. 1954. 184—203. L). Hanula P. fűrészmalmokat. Krúliková E. kisnemesi leltárakat (gazdasági eszközök, házberendezés, ruházat stb.) ismertet. Több tanulmány a néprajzi muzeológia kérdésével foglalkozik. Hosko J. H. a lwówi, Czajkowski J. a sanoki, Halicki E. és Zurowski E. a Zakopanéi, Kodolányi J. a budapesti. Germer E. a lipcsei, Bucur C. a romániai múzeumok tevékenységéről, jelenlegi állapotáról számol be. A Zbornífcnak ez a kötete is sokoldalúan és színvonalasan mutatja be a Szlovák Nemzeti Múzeumban folyó néprajzi munkát. Elismeréssel húzzuk alá az építészeti tanulmányok szerzőinek azt a törekvését, hogy a XVIII. századtól kezdve igyekeznek az építmények, technikák fejlődését bemutatni, s hogy nagy súlyt helyeznek a természeti környezet, a gazdaságtársadalmi viszonyok és az építkezés kapcsolatának vizsgálatára. Gunda Béla AGRIKULTŰRA, XII., XIII. A Szlovák Mezőgazdasági Múzeum évkönyve, Nitra, XII. 1974. 196 1., XIII. 1975. 247 1. A Szlovákiai Téka korábbi rovatában (HOM Közleményei 12. 1973. 127.) már tájékoztattuk olvasóinkat ennek a kiadványnak profiljáról és céljairól. Az utóbbi két évfolyamban közzétett tanulmányok többsége a szlovák mezőgazdálkodás múltjához szolgáltat figyelemreméltó adatokat, forrásként a levéltárak bőséges anyagát használva. A XII. és XIII. kötetben feldolgozott levéltári anyagot közlő dolgozatok közül igen tanulságos A. Kazimírnak a 16—18. századi nagyszombati (trnavai) vásárokról kimenő mezőgazdasági termékekről (pl. búza, zab, bor, szarvasmarha), a nyugat (Morvaország, Felső-Ausztria, Bécs, Szilézia, Bajorország, ÉszakItália) felé irányuló kivitelről, annak mértékéről szóló beszámolója. Az adatokat a szerző a harmincadvámok és a vásári feljegyzésekből meríti. — Nem kevésbé tanulságos J. Fojtiknák a Szentgyörgy és Bazin (Sväty Jur, Pezinok) koronauradalma 18. századi termelésmódját leíró ismertetése. Ez utóbbi dolgozatban igen sok néprajzi értékű adattal találkozunk. Ebbe a kategóriába kell sorolnunk P. Horváth adatközléseit is, aki a felső-nyitrai sáfránytermelés múltjával foglalkozik. Az általa nyújtott adatok plasztikusan rajzolják meg ennek a fűszernövénynek a termelésmódját, annak kezdeteit. (Az eddigi irodalomban