A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Krupa András: Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban

ták. „A gyerekágyas anya mindig látott két angyalt. Egyet a feje felől, a másikat a lábánál. És beszélgettek: Vegyük el tőlük. Legyen bánatuk a kisgyerek után. Azután megint beszélgettek. Mondja az egyik: Vegyük el tőlük." (A post'iel'kina naveki vid'ela dve anjel'e. Edon skonca hlave, a druhí skonca nohu. A zhováraVi sa: Vezmime jin ho. A nak maju zármutok po ton mal'iho chlapca. Tak zas sa zhováraVi. Edon vraví: Vezmime jin ho.)

38 A gerlai magyar tanú szerint egy éjszaka az ágyukhoz az ablakon át négy helybéli boszorkány jött. ..Aztán a fejem felibe állanak mind a négyen, és azt mondják: Igen szeretik ezek egymást, nosza, gyerünk, vegyük el a feleségét."

30 Mind a helyszín hasonlósága (az ágyban fekvő előtt mondják, ő hallja), mind a gonosz lények emberfeletti ereje (angyalok, boszorkányok), mind a beszélgetésük célja azonos tőből fakadó történet változataira utal. De milyen kanyargókon jutott el napjainkig, egyelőre nem tudjuk. Szegény ember vízzel főz, miután sem magyar, sem szlovák részről nincsenek korábbi forrásaink, ilyen adatokból kell megpróbálnunk óvatosan összefűzni a szlovák nemzetiség és a magyarság kapcsolatának kontinuitását. A boszorkányperek történetírója, Oláh György szerint Békésen elégettek egy Bogyiné nevű boszorkányt. A helyet, ahol máglyára került, Bogyiné halmának hívják a békésiek.

40 Bogyiné vagy az ismert változatok szerint: Bódisné boszorkányról két rokontartalmú hiedelemmondát gyűjtöttem 1974-ben: egyiket az újkígyósi magyaroknál, a másikat Mezőberényben egy szlovák adatközlőtől, aki valószínűleg kamuti magyar embertől hallotta. (Kamut a békésiek határrésze volt, s bérbeadták a mezőberényieknek.) Bódisné mondájának — melynek legtöbb változatát éppen Békésen gyűjtötték —, Balassa Iván közli egy karcsai változatát, és Bács, valamint Zala megyei változatáról is tud.

41 Az újkígyósi magyar változat szerint Bódisné követ nyalt, és attól tojt tojást. Bepanaszolták Békésen a bírónak, aki kipróbálta, s ő kétszikűt tojt. Erre máglyán elégették az asszonyt, s a halmot Bódisné dombjának hívják. A mezőberényi kétnyelvű változat szerint (a cselekmény szlovák nyelvű, a párbeszéd magyarul hangzik el) Bódisné a szájába vette a követ, kotkodácsolt és tojt. Mivel egyszer nem volt otthon, a betérő katonák az unokájától megtudják a titkot. Ezért mint boszorkányt elégetik. A máglya helyére a katonák hordják össze Kamut határában a Bódisné halmát. Mindkét változat hitelesen helyezi el a korban a történetet, a mezőberényi még talán korhűbb is, mert a mondában szereplő katonák megjelenítése a török kiűzését követő Békés megyei állapotokra is utalhat. Befejezése, azaz a halomnak katonák által történő összehordása, külön is figyelmet érdemel. Az alföldi halmok eredetét a magyar néphit a törököktől vagy a tatároktól eredezteti. A törökök által összehordott halomnak tartják a Telekgerendás határában levő halmot is, amelyet a törökök egy győztes csata emlékére emeltek. Ezt a mondát már bemutattam, egyaránt ismeretes a békéscsabai szlovákok és a környékbeli magyarok körében.

42 A mezőberényi monda részlete az e típusúak újabb korba helyezett változatát jelenti. Hosszabb történelmi múltra tekintenek a földberejtett, mágikus módon a közönséges halandó elől titkos helyen eldugott kincsről szóló magyar és szlovák nyelvű hiedelemmondák. E kincsmondák szlovák változatai a táj magyarságának hasonló mondáival vannak rokonságban, nem egy variáns eredete azonos gyökerű. Mint fenntebb említettem, a Veres-család Békésről költözött