A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Krupa András: Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban

békéscsabai szellemidézésről közölt adatokat. Eközben az alábbi adatokat is közölte: „ — Békéscsabán az uramnak az unokatestvére az is ilyen. Szokta a szellemeket idézni. — Az unokatestvér magyar vagy szlovák? — Magyar. Hát szlovák, szlovák születésű, de magyar már, magyarul beszél, már nem tud, nem is tud szlovákul, mer az egy tanult ember. — Mégis szokott szellemeket idézni? — Szokott." A magyarok elszlovákosodására az 1974-ben megjelent könyvemben közöltem adatokat. így pl. a Békésről Csabára beköltözött Okos-család mai utódai csabai szlováknak (cabänia) tartják magukat, holott nagyapjuk még nem tudott szlovákul (a fiatalok persze újramagyarosodtak).

13 Reil Lajos szerint az első világháború után az egyik Okos híres javas volt.

1

''

1 Ha arra gondolunk, hogy Békésen már a 18. század eleji boszorkányperek hősnői, Nagyné, Barnáné, Bogyiné mind népi kuruzslóasszonyok voltak,

15 aligha esünk túlzásba, ha feltesszük a kérdést, hogy a békési származású Okos-család vajon nem ennek a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó népi tudományát használta-e fel? S ha megkérdőjelezzük is, amellett nem mehetünk el, hogy az ugyancsak Békésről Csabára költözött, s elszlovákosodott dohányos Veres-családhoz fűzték a csabaiak egyik olyan kincsmondájukat, mely rokon a Mikszáth által novellába foglalt Bagi-történettel. S a Bagi-történetek népszerűsége nagy volt a megyében, ezt tanúsítja Gunda Béla gyűjtése.

11

' továbbá a Cabiansky Kalenddrban megjelent szlovák nyelvű versváltozat is, melynek a témáját a szerzője. Jás Gerci népköltő — hivatkozása szerint — a csabai néphagyományból merítette.

17 Különbséget kell tennünk a topográfiailag egy településen belül kialakult együttélés, valamint az adott nemzetiségi etnikai csoport és a szomszédos magyar vagy más nemzetiségi etnikum között fennálló interetnikus kapcsolatok között. Az együttélésből fakadó kapcsolatokat minőségileg másnak tekintjük, nemcsak eredményükben, hanem a közösségen belüli értékelésben, szabályozó szerepben is. A kapcsolatoknak tehát sajátos szintjét jelenti az együttélés, az adott településen belül élő két vagy három nemzetiség hagyományának, hiedelemrendszerének a kapcsolata. Még a szórványokban betelepülőknél is. Noha szórványjellegük ellenére nemzetiségi, etnikai tudatuk, nyelvhasználatuk — legalábbis családi, rokoni méretekben — megmarad, az adott közösség tudomásul veszi a közösséghez való tartozásukat, ha befogadták őket. A két vagy több nemzetiségből álló közösség az együttélés során nem nemzetiségi alapon értékel, hanem a közösség egyenrangú tagjának tekint mindenkit, így például az adott más nemzetiségű vagy más etnikai csoportbeli egyén hiedelmeit is a közösség tulajdonaként, s nem idegen eredetűként kezelik, vagyis mint az adott közösség egy tagjának az ismeretét tartják nyilván. A szakirodalom rámutat, hogy a különböző etnikai csoportok, szórványtelepesek egybetelepülése sajátos szimbiózist teremt, majd kialakít egyfajta, csak erre a településre jellemző hagyományt. Kiemelkedő szerepet játszanak ebben a folyamatban az így kialakult közösség nevesebb személyei, tekintet nélkül arra, hogy eredetileg a kisebb vagy nagyobb lélekszámú csoport tagjai voltak-e. Mivel a közösség befogadott egyenrangú tagjai, a közösség valamennyi tagja — ugyancsak tekintet nélkül nemzetiségi, etnikai hovatartozására — sajátjának tekinti őket. Az újkígyósi