A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

Kamody Miklós: II. Rákóczi Ferenc postaszervezete

Rákóczi postái valóságos hadiposták voltak, sorsuk a hadjárat sikerétől függött. Ott volt működése a legélénkebb, ahol a fejedelem és a hadak jártak. A postavonalak nem egyszerre keletkeztek és nem egyszerre szűntek meg. Legállandóbb az északi fővonal volt, ez alakult meg legkorábban és ez szűnt meg legutoljára. A szabadságharc fellendülési szakaszát 1707-től a hanyatlás váltotta fel. A vármegyék a posta járandóságait, természetbeni juttatását késlelkedtek megadni. A postamesterek adósságba keveredtek, a pénz értéke rohamosan csökkent. Az évi 200—300 forint járandóságból a posta fenntartása a széna 20—30 frt-os, a postaló 100 frt-os árát figyelembe véve, súlyos nehézségekbe ütközött. Patkóvasat és posztót még pénzért sem kaptak. A tisztek hatalmaskodása általános volt: egyszerű leveleiket stafétaként kívánták továbbítani, a postakocsival ingyen szállíttatták magukat, mit ha nem tettek meg a postamesterek, árestomba vetéssel és akasztófával fenyegették őket. A postakocsisokat is „némely hadirendek" erővel elvitték magukkal „a lovakat mentében, ahol tetszett, ott hagyták." Az általános bajokon kívül bőven volt panasz a főpostamester személye ellen is. Erőszakosságával, kapzsiságával és a postapénzek hűtlen kezelésével maga ellen zúdította a postamestereket, akiknek a panaszára a fejedelem vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat igazolta a vádakat: Liptó vármegyében — ahol a vizsgálatot tartották —, a postamesterek fizetése elmaradt, akiket kifizetett, azokat is megrövidítette, a postamesterek ki voltak szolgálatva a főpostamester önkényének. A vizsgálat eredményeként a fejedelem megfosztotta a főpostamesteri tisztségétől Szepesi Jánost és helyébe Kosovics Mártont nevezte ki, akit Munkácson 1707. augusztus 5-én keltezett rendeletével utasított a posták helyrehozására. Intézkedett a szolgálat jobb ellátására és a fegyelem szigorítására is.

5 Kosovics feleskette a postamestereket, azok a veredáriusokat — „tisztöknek híven és igazán nagy szerénységgel és fogyatkozás nélkül való folytatására." Üjra szabályozta a posták fizetését. 1708. március 11-én kiadott posta járati táblázata szerint összesen 63 postahely volt, ebből 20 postamesternek, a többi veredáriusnak a kezelésében. A főpostamesternek 12 jó erős postalovat és 3 postakocsit kellett tartania a szükséges felszereléssel és szolgákkal. A postamesternek egy szimpla postára (két mérföldnyi távolságra fekvő postaállomások közt) nyolc, másfélre (három mérföldnyire fekvő) postaállomások között tíz, a veredáriusnak egy szimplára hat, másfélre nyolc lovat kell tartani. A fejedelem levelei szállítására hat címeres futárt „curért" rendelt a főpostamester mellé, akik a fejedelem címerét mindenkor nyakukban viselték, fizetésük 8—8 forint volt havonként és ellátást az udvartól nyertek. Két címeres postás nevét ismerjük: Rozgonyi Istvánét és Szíjgyártó Jánosét, akik a szabadságharc végéig szolgálták a fejedelmet. A fejedelmi udvar hetenként szerdán és szombaton indította a postát, miután a postamester megvárta a fejedelem és a kancellária feladandó leveleit és megkapta a fejedelemtől az indítási parancsot. A futár az érkezett összes levelet köteles volt a fejedelem elé vinni és csak aztán, engedelemmel oszthatta ki a másoknak szólót. Levélcsomagot a postaállomásokon csak a postamester bonthatta fel. Ha parancsnokló tábornok volt közelben, a levélcsomagot annak kellett átadni. Az elindított postákat mindig óralevél kísérte (ma zárlatjegyzék a neve.)