A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Mezőkövesdi adatok a szemnyeréshez

2. kép. Az ágyás járatása a lovakkal. F. 2396. tették el. Az első letett kévére kör alakban úgy borítottak rá egy sor kévét, hogy azoknak a kalásza nyugodott a letett gabonacsomón. A következő sor kéve kalászai pedig a belső sor száraira voltak fektetve. így építették fel az ágyást 3—4 sor, koncentrikus körökben elhelyezett kévékből. Az ágyásnak tehát zárt volt a közepe is, sőt egyesek szerint ott volt a legmagasabb, mert a bombit, a kaparékból kötött kévéket ott helyezték el, s így az ágyásnak „kemence formája" volt.

9 A Györffy I. által leírt, s Hoffmann T. által is átvett gyűrű formájú ágyás már nem él az emlékezetben.

10 A kévéket nem mindig bontották ki az ágyazáskor, mert a száraz szalmát amúgy is hamar széttaposták a lovak. Egy ágyasba 3—8 kereszt gabonát raktak, s ennek arányában naponta 2—5 ágyást nyomtattak el. A nyomtatáshoz 2—3 lovat használtak. Két ló esetében vagy egymáshoz voltak kötve az állatok, s egy hajtószár volt a lóhajtó kezében, vagy egymás mögött haladtak, s ilyenkor külön hajtószáron voltak (1—2, kép). Három ló esetében elöl haladt egy, s mögötte kettő, egymáshoz kötve. A lovak körben jártak az ágyáson, a hajtó a kör közepén állva — a hajtószár hosszabbra-rövidebbre eresztésével — irányította mozgásukat. Mikor már csak olyan kis kör maradt középen, ahol a lovak nem tudtak megfordulni, akkor a hajtó oldalra lépett, s a kör középpontján át vezette az állatokat. Az ágyást nyomtatás közben háromszor forgatták meg, amihez toldott, háromágú favillákat használtak (3., 5. kép).

11 A szalmát görbe vasfogú nyomtatógereblyével, vasgereblyével húzták le a szemről (a ge-