A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Viga Gyula: Mezőkövesdi adatok a szemnyeréshez

Mezőkövesdi adatok a szemnyeréshez A gabonafélék nyomtatása és cséplése — mint sokrétű, tájilag és etnikailag változó munkamódokat, eszközkészletet, terminológiát, tehát sok, a néprajzi kutatás körébe tartozó kultúrelemet magába foglaló jelenség — mindig élénken foglalkoztatta a tárgyi néprajz kutatóit. Ennek eredményeként a kérdésnek ma már komoly szakirodalma van. Ezúttal csak Györffy István alapvető munkájára kívánok utalni, melyben részben éppen a gabonafélék betakarításának és a szemnyerés folyamatának tükrében rajzolja meg a magyarság mezőgazdálkodásának kettőségét, valamint Hoffmann Tamás szintézisére, amely eddig a legsokoldalúbb és legteljesebb összefoglalása a nyomtatás munkájának.

1 Ezeken kívül azonban a magyar népi gazdálkodással foglalkozó munkák jelentős része érinti a szemnyerés munkáit. Varga Gyula kitűnő összefoglalásában, melyben a 19. század második felének paraszti eszközkészletét elemzi, vázolja a szemnyerés szerszámkészletében lezajló eszközváltás folyamatát is.

2 Annak ellenére, hogy Györffy I. két tanulmányában is részletesen tárgyalja a mezőkövesdiek szemnyerését,'

5 egy ok miatt mégis szükséges a kérdéssel röviden foglalkozni. A Herman Ottó Múzeum fotóadattárában ugyanis néhány rendkívül értékes fénykép van, amelyeknek bemutatását fontosnak tartom. A fényképek nyomán 1976 tavaszán elindulva néhány olyan adatot sikerült Mezőkövesden gyűjtenem, amelyek — ha csak apró részletekkel is — tovább bővítik és pontosítják a terület szemnyeréséről meglevő ismereteinket. A fényképeket Kőris Kálmán, a matyó nép életének jeles kutatója készítette, a fotóleltárkönyvek szerint 1903—1906 között. Annak tudatában azonban, hogy Kóris K. a Matyóföldön 1904—1905-ben folytatott hosszú ideig gyűjtést, majd 1906-ban a Néprajzi Múzeum önkéntes gyakornokaként újra kutat ezen a területen/

1 így a fényképek keletkezésének idejét 1904 és 1906 közé tehetjük. A fotók jelentőségét részben az adja, hogy egyetlen település (Mezőkövesd) hagyományos szemnyerési módját ábrázolják egy jól körülhatárolható időintervallumban, részben pedig az, hogy olyan időszakban készültek, amikor a cséplőgépek gyors elterjedése fokozatosan háttérbe Szorította a szemnyerés hagyományos eljárásait, megbontva és átalakítva ezzel a hagyományos paraszti gazdálkodás egy összetevőjének kereteit, technikai önellátását, fokozva a parasztság társadalmi munkamegosztását, differenciáltságát.

5 A 20. század első két évtizedében — ez az időszak érhető el megfelelő biztonsággal a legidősebb adatközlőknél — Mezőkövesden a szemnyerésnek még több formája élt egymás mellett. A munka elvégzésének módját alapvetően három tényező határozta meg: 1. A földterület nagysága, s ezzel arányosan a megtermett gabona mennyisége. 2. A parasztgazdaság nyomtató állattal való ellátottsága. (Mezőkövesden az emlékezet szerint csak lóval nyomtattak.) 3. A gabona fajtája, s ezzel kapcsolatosan a további felhasználás célja. A legnagyobb gazdák, akiknek nagy mennyiségű gabonájuk termett, ebben az időszakban már általánosan géppel csépeltek. A cséplőgépek tulajdonosai elsősorban velük kerestek kapcsolatot, hiszen a gépnek kevés mozgatásával, helyváltoztatásával huzamos ideig biztosítva volt a munkájuk. Ennek fejében még a cséplőbér megállapításában is tettek engedményeket (a nagygazdák általában 5%-ot fizettek,