A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Lajos Árpád: Matyó mancsozó botok

1. kép. Mezőkövesdi mancsozó bot 2. kép. Primitív faragású mezőkövesdi mancsozó bot annyira rokon, hogy nehezen tudtam kettőt — mint egymástól valamennyire elütőt — kiválasztani. Az Aranyosi István-névvel szereplő példány régi leltári száma: 4031., az új: 53.1556.3., hosszúsága 42,5 cm, a nagyobbik véglap átmérője 3,5, a kisebbiké 2 cm, súlya 214 gramm. A név nélküli példány régi leltári száma: 4029, az új: 53.1556.1., hosszúsága 39 cm, a nagyobbik véglap átmérője 3,5, a kisebbiké 2,5 cm, súlya 223 gramm (5., 7. kép). Bár funkciójukban azonosak a kövesdiekkel, nemcsak súlyuk, de főleg díszítéseik technikája igen nagy eltérést mutat. Kitapintható bevésések csak a karcolt ornamentikát mindkét tárgyon négy-négy mezőre osztó archaikus futókutya-figurás gyűrűzésekben jelentkeznek. Túlnyomórészt leheletfinoman karcolozottak és savval maratottak a pazar formakincsű, káprázatos gazdagságú ornamensek. Mindkét szentistváni játéktárgy térkitöltő gazdagsága, de a többi öté is, sűrűbb a mezőkövesdiekénél. Viszont az ólmozás: mélyen vésett részek forró ólommal való beöntése, — s kihűlés után óvatos beütögetése, amit a mezőkövesdiek annyira szerettek, a szentistváni példányokról szinte teljesen hiányzik, s feltűnő, hogy ettől a díszítésmódtól a Hór-melléki fadíszművesek (Cserépfalu) is tartózkodtak. De még feltűnőbb a technikai és motivika-szerkesztő rokonság a szentistváni mancsozó botok és a Hór-melléki faműves tárgyak, főleg a guzsalyszárak díszes megjelenése közt: a finoman, de dúsan halmozott stilizált virág, szív, s nem kevésbé dúsan mutatkozó archaikus