A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. (Miskolc, 1976)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Fügedi Márta: A Herman Ottó Múzeum pásztorbotjai

ízlését és főleg mesterségét is kifejező díszes botokra, eszközökre. A botok egyre kevésbé megmunkáltak és díszesek. Néhány kiemelkedő faragó pásztortól több darabot is őriz a gyűjtemény, ezeknek díszítése a kor díszítő igénye mellett a művészkedő egyén ízlését, te­hetségét, karakterét is tükrözi. Híres pásztor volt Egerlövőn Bukta János. A múzeum gyűjteményébe 1936­ban egy fokosbaltája, juhászkampója és ünnepi botja is bekerült. Valamennyi szerszámát maga készítette és gazdagon díszítette. Eszközeinek anyaga gyü­mölcsfa, szilva illetve cseresznye. Az előkészített fát a lóhídlás alatt tartotta, így szép piros színű lett. Díszítményeinek sajátos a stílusa, díszítőtechnikája nem faragás, hanem réz és alumínium szironyozás és szaruból, gyakran rossz fésű­ből készült berakás. A szironyózott motívumok általában leveles és ágasbogas minták, vonalas jellegű stilizált növényi ornamensek, a berakások formája pedig rendkívül változatos, szem-alakú minták, kereszt és szív, sőt balta, kés, villa is előfordul. A szironyozás és a berakás rajzos, vonalas jellegű, illetve foltszerű ritmikus váltakozása a díszítendő felületen, valamint a néhol alkalmazott színes berakás élénkítő folthatása adja a díszítmény sajátos ritmusát és harmóniáját (1—2. kép). Bukta János minden darabját a gazdag növényi és stilizált ornamens mel­lett felirat is díszíti, amely a botokról és a készítés körülményeiről, alkalmáról nyújt információt. A fokosbalta díszítése ólom, réz és alumínium berakás, fel­irata a szár hosszában van elhelyezve: KÉSZÜLT 1925-BEN BORSOD MEGYE EGERLÖVÖN — KIMILD MEG ESZT FIAM BARNUS — BUKTA JÁNOS TULAJDONA EZ. Az ünnepi pásztorbot nyolcoldalú szárának keskenyebb lap­jain pedig a következő a felirat: KÉSZÍTETTE ESZT A BOTOT BUKTA JÁNOS JUHÁSZ BORSOD MEGYE EGERLÖVÖN EZERKILENCSZÁZÖTBEN ÖRÖK EMLÉKŰ. Másik oldalán pedig: BUKTA KÁRÓ JÉ EZ A KÉZBELI BOT KÉ­SZÍTETE ÉDESAPÁM BUKTA JÁNOS SZÜLETÉSEM NAPJA 1900 MÁRCZI­US 19 DIKÉN. Egyedien szép darab a gyűjteményben az 1937—40 körül Egercsehiben ké­szült kígyófejes bot, amely Dulai Ferenc görömbölyi pásztortól került a mú­zeumba 1958-ban (3—4. kép). A bot juharjávorfából készült, különlegességét a sajátos kígyóábrázolás adja. A bot feje is kígyót ábrázol, melynek visszatekere­dő feje adja a fogórészt. A díszes kígyófej részletesen kidolgozott, a testet átlós vonalkázással jelezte a faragó, a kioltott nyelv érdességét pedig a sűrű vonalkás bekarcolás jelzi. A nyitott száj körben szögekkel kivert, a kígyó szeme pedig díszes csontberakás. A bot szárán egy másik kígyó tekergőzik, domború fara­gással kialakított testét pikelyszerű karcolással tette még élethűbbé készítője. A száron végigfutó, szöggel kivert szemű kígyó fejénél, a díszített felület legfelső részénél a bot készítője címert helyezett el. Ettől lefelé pedig, a kígyó kissé szabálytalan spiráÜs tekergőzését követve, tölgyfalevelek között egy bőgatyás lobogós ingű lajbis pásztor áll kampósbottal a kezében, előtte állatok, birkák, kos, kutya. Az életképet kiegészítik az erdő élővilágát jelző, tölgyfaágon ülő mókus, a szarvas és őz, valamint két ülő nyúl. A díszítmény alján, a kígyó far­kának végétől két tulipán szára indul ki, majd a díszített felületet alul körbefutó tulipánsor zárja. A boton végighúzódó díszítés domború faragással készült, a motívumokat körülfaragta és ezzel kiemelte a készítő, a figurákat pedig kar­colással, véséssel részletezte és tette naturálisabbá. A díszített felület alapjának 7* 99

Next

/
Thumbnails
Contents