A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Ujváry Zoltán: A megcsalt férj balladájának három gömöri variánsa

Volt egy csúnya gazdag legény, aki mikor megnősült, nagyon szép lányt vett feleségül. Igen ám, de az asszony nem szerette az urát. Az őrmestert szerette. Hogy távol tartsa az urát, mindig mondogatta, hogy ő beteg. Egyszer a férje hívta magával egy kis mezei sétára, de az asszony nem ment vele. Mondta, hogy inkább lefekszik. A férj gyanakodott, hogy itt valami huncutság van a dologban az asszony körül. Elment hazulról. Az asszony pedig a szobalányra rábízta, hogy ha keresik, mondja, hogy ő beteg, ne háborgassák, mert lefekszik. Egyszer csengetnek. Kiszól a szobalánynak. — Marcsa, ki jött? — Koldus — szólt a lány. — Adjál neki alamizsnát és küldd el! — Igenis — szólt a lány. Egyszer megint csengetnek. — Marcsa, ki az? — Az őrmester ! — Engedd be! — szólt az asszony. — Ha az úr megjön, adjál neki vacsorát. Ne engedd be hozzám, mondd, hogy beteg vagyok. Örömében pedig hozzáfogott dalolni: J = 120 Jott az ör - mes - ter! Igen ám, de hazament a férj nemsokára! Ö is csengetett. Marcsa mondta az úrnak, hogy az asszonyság beteg, magára zárta az ajtót, lefeküdt, ne tessék háborgatni, tessék vacsorázni itt a konyhában. Az úr kérdezte,