A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Sonkoly István: Megzenésített Kazinczy-versek

A mai szerzők előtt is ismeretes Kazinczy lírája. Jelentőségüket nem csorbítja, ha egyik-másik versnek másfél évszázad múltán nőtt ki zenei ikerága. A férfikarra írt Jeligé-t a rádió is sugározta, Ádám Jenő muzsikájával. Farkas Ferenc, a méltán népszerű és termékeny zeneszerző A tavaszhoz című versét alkalmazta szólóénekre. Stílusa klasszicizáló. Kádenciái vidám hangulatot kölcsönöznek Farkas dalának. Még megemlíthetjük Molnár Antal zongorakíséretes dalát, A gyermekpoétát, s az 1954ben elhunyt Perényi Géza biciniumát A békák texusára. Külön tárgyalást igényel Kodály biciniuma a Misoxenia disztichonjára. Ennek szövege megvilágítja Kazinczy kultúrtörekvéseit. Kodály a kis, kétszólamú kórusdarabját pedagógiai célzattal írta, mert ezt a kórusnevelés alapvetésének tekintette. „Mi támogassa a kezdők első lépéseit? Megmondom: Nem az elütő hangszínű, temperált hangszer, hanem egy második énekszólam. A két szólam egymást igazítja, ellensúlyozza." — írta Kodály az előszavában.

11 Kodály szabad imitációs stílusban tartotta a kis epigramma zenéjét. Moduláló darabja C-dúrban kezdődik és F-dúrban fejeződik be. A nyújtott első hangtól eltekintve, ritmizálása pontosan igazodik az ógörög sor lüktetéséhez, valósággal skandálásszerű. Törekvése világos : példázni akarta a disztichon ritmizálását. Egy kantáta, két bicinium, két kórusmű, két, emlékét ápoló hangszeres darab, két újabb, egy régi műdal, három egykorú nóta jelzi a költő hatását zenénkre. Ha ezt a termést összehasonlítjuk a Csokonai-versek páratlan ösztönző hatásával, meglepődünk a viszonylag szűkkörű eredményen. Ennek oka érthető. Inkább azok a versek szökkennek dalba, amelyek mentesek a legkisebb formalizmustól is. Kazinczy epigrammái mélyértelműek, sokszor megközelítik a görög—latin, s a német autorok tökélyét a mértékes vers alkalmazásában. Csakhogy ez még nem biztosítja a megzenésítések tömegének születését. A moralizáló tartalmú mértékes vers is kerülhet zenével szinkronba, csakhogy ez gondosabb, sarkosabb kidolgozást igényel. SONKOLY ISTVÁN Jegyzetek 1. Kazinczy Ferenc: A pályám emlékezete. Bp., 1879. 86—87. 2. Váczy József: Kazinczy ismeretlen iratai. Irodalomtörténeti Közlemények. XXXII., (1932.) 88; idézi: Szabolcsi Bence: A XIX. század magyar romantikus zenéje c. dolgozatában. Bp., 1951. 142. 3. Szini Károly: A magyar nép dalai. . . Pest, 1865. 157. i.Bartha Dénes: Pálóczi Horváth Ádám ötödfélszáz énekek. Bp., 1953. 246; 331; 603. 5. Váczy József: Kazinczy-levelek. ItK. 1890. 532. 6. Tóth István: Áriák és Dallok. 1832. Kézirat a MTA kézirattárában. 148. sz. 131. 7. Szini K. i. m. 96. 8. Bartalus István: A tisztulás ünnepe az Ungnál. Ország Tükre, 1862. 1. ez. 9. Papp Viktor: Kazinczy-centenárium. Rádióélet, 1931. aug. 23. 10. János. Káldor: Mosonyi. Dresden, 1936. 22—25; Részletesen ismerteti Mosonyi kantátáját Bonis Ferenc: Mosonyi Mihály. Bp., 1960. 74—81., 89—106. 11. Kodály Zoltán: Énekeljünk tisztán! Előszó. Bp., Magyar Kórus. 1041.