A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Sonkoly István: Megzenésített Kazinczy-versek

körébe jut: mindketten beléptek a szabadkőműves rend tagjai közé. Az 1859-es esztendő jelentős dátum a Kazinczy-kultusz terjedésében. A költő születésének centenáriumára országszerte ünnepségek zajlottak. A széphalmi mester nagy tisztelője Mosonyi Mihály (Erkel Ferenc kortársa), az ünnepségek megkoronázásaként két művével is áldozott a nyelvújítás vezérének. Az egyik hatalmas, barokk pompát sugalló, énekszólókra, ének- és zenekarra szerzett kantátája A tisztulás ünnepe az Ungnál (886 esztendő) című költemény nyomán született. Kazinczy költeményében valósággal szavalókórusszerűen válaszolnak egymásnak a jósok, az oltár szüze, a főpap, a fegyvernök, végül az egész nép. Ez a dialogizáló jelleg nagyon alkalmas megzenésítésre. Az új hazába való bevonulást megkapó drámai erővel zengi a mester költészete. Három énekszóló emelkedik ki a kantáta előadói apparátusából. Az oltár szüzét szoprán, a fegyvernököt tenor és a főpapot a basszus szólója jeleníti meg. Gyors időméretű zenekari bevezetés nyitja meg a kantátát, ebből kiemelkedik a kürt szignálszerű jeladása, amely Bartalus István, kiváló zenetudósunk szerint „mintha összehívná a honfoglaló népet, hogy egy nagy nemzeti áldozat mellett megtisztuljon."

8 A hozzá kapcsolódó kórusrész lényegében a nép és a sámánok méltóságteljes harci dala. Ebben a háború istene küzd a nép szent ügyéért. Csak fokozza ennek nagy hatását a két kórus együttes éneke. Középső részéből kiemelkedik a szopránszóló, amelyben az oltár szüze meséli el álmát. A főpap és a népet képviselő harcos szólói teszik változatossá a kantáta további kidolgozását. A zenekari kísérete mozgalmas, s az utolsó áriában polifonikusan lépnek be a szólamok. A magyar jelleget megtartja anélkül, hogy feladná a kantáta jellegzetességeit, ö egyesíti először magasabb egységben a nyugati zenei kifejezésmódot az új magyar stílussal. A befejező részben visszatér az első rész dallama Érettünk küzd, érettünk csatáz a harc nagy istene szövegére. Kóruskezelése általában homofonnak mondható. Csupán helyenként, néhány részletében, így Te légy vezérünk szavakra mutatkozik imitációs kidolgozás. Mosonyi szereti a mollrészleteket bevégezni egynemű dúr hangsorban. Stílusában tudatosan törekedett nemzeti intonációra. De — Liszthez hasonlóan — a dallamvezetésben a bővített másodlépéssel, ritmizálásban pedig a koriambusi jelleggel ezt ki is meríti. Ám a nemzeti kolorit áttör hangszerelésén is. Bartalus értékelése szerint:

8 „a szerző sok gondot fordít a szöveg szavalatára, dallamai énekszerűek, az egész magyar szerkezetű". Művét, bár több ízben kitűzték előadásra, próbálták is a Pesti Zenede Tinódi-ünnepségekre rendezendő hangversenye előtt; mégiscsak halála után, 1931-ben került bemutatásra a rádióban (augusztus 23.),

9 hasonlatosan az Álmos című operájához, amely csupán 1934. december 6-án csendült fel először az Operaházban. Mosonyi másik, ide vonatkozó zongoradarabja: a Kazinczy-emlék. már 1859-ben megjelent nyomtatásban. Kissé improvizálásszerű, díszítésben gazdag, témaanyagában dominálnak a pontozott és szinkópás ritmuskombinációk. A témát követő középrész ünnepélyes akkordsorozat. Ha formai megoldása nem is eléggé arányos, mégis figyelmet érdemel iránymutató eszmeiségével, mert Mosonyi egész életén át küzdött, hogy a magyar tánczene, főleg a verbunkos motivikáját átplántálja a nyugati zene régi formaszerkezetébe.

10