A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)
TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Menner Ödön: Dr. Menner Adolf
a szomszéd bolygó mozgását, tőlünk való távolságát, hőmérsékletét, s állítja, hogy ott élet nem lehet, mert nincs víz ; hang sincs, mert hiányzik a levegő. Ami ebben a dolgozatában szenzációt keltő: az az állítása, hogy a Hold különféle fázisai és ,,delejes" viszonyai kihatással vannak a földi időjárásra. „A Hold időjárás okozó erővel bír" — írja — és egy egész évre szóló meteorológiai megfigyelését közli, állításának bizonyítására. Még ebben az évben megírja a „Holdkór" c. tanulmányát, ami az Orvosi Hetilapban jelent meg, s a Hold által kiváltott és befolyásolt betegséggel foglalkozik. Körorvosi tevékenysége során sok tapasztalatot szerez az agysérülésekkel kapcsolatban. Ekkor fedezi fel az agy működésének ma elfogadott biológiai szerepét, mely szerint az agysejtek, ill. -központok egymás között kapcsolatban állnak. „Kiemelendő, hogy az összes idegtömeg elemi szálakból áll, melyek talán mindkét végükkel a dúcsejtekben, a másikkal pedig valmely testrészben végződnek" —- írja. Felbecsülhetetlen értékű felfedezését először a bécsi Med. Presse 1859. évi kiadványában teszi közzé, majd 1861-ben magyar nyelven Az agynak némely boncz-élettani viszonyairól címmel, az Orvosi Hetilapban. Állandóan búvárkodik. Elméje a váltóláz okainak kutatása felé fordul. Szembehelyezkedik az akkori téves feltevéssel, mely szerint ezt a betegséget idegbajnak, avagy a máj és epe megbetegedésének tartották. Ezzel kapcsolatban 1861 év végén tanulmányt ír az Orvosi Hetilapban: Adalék a váltóláz tanához címmel. Ebben a betegséggel kapcsolatos állásfoglalását így fejezi ki: ..A betegségnek rejtélyes okai vannak". Csak jóval később fedezte fel egy angol orvos, hogy a maláriának nevezett betegséget egy anopheles szúnyogfajta csípése okozza. Minden érdekli, ami a Holddal kapcsolatos. Ismét a holdkórral foglalkozik, s keresi annak okát. Egy nagyon hosszú cikkben, amit 1865-ben az Orvosi Hetilap öt folytatásban közölt le, a Hold periódusaival hozza összefüggésbe a betegséget. Egy páciensét 10 éven át figyeli, s előre megjósolja, hogy a betegség a tizedik évfordulón fog megismétlődni, ami be is következett. A cikkhez két csillagászati ábrát is szerkesztett, ezzel bizonyítva állításait. Címe: A holdkór-ok. Még két munkájáról tesz említést a Pallas: A tudás hatása (1886) és Az atomok szerkezetéről (1892). Nagyapám nagyon szegény ember volt. A szerény körorvosi fizetés kevésnek bizonyult 6 gyermekének neveltetéséhez és ruháztatásához. Gondjait betetézte az a szerencsétlenség, ami feleségének korai elhunytával köszöntött rá. Ekkor a legkisebb gyermeke mindössze 4 éves volt, a legidősebb: Ottó fia pedig 17. Sógornőjét veszi magához, s ő gondoskodik a háztartás vezetéséről, és a gyermekek neveléséről. Harminchat évi edelényi külszolgálata után — orvosi és tudományos működésének elismeréseképpen, 1890-ben Borsod vm. tiszti főorvosának nevezték ki, s ekkor Miskolcon, a Városház tér 15. (jelenleg Tanácsház tér 13.) sz. alatti házban laktak. Emberitragédiája akkor érte el a tetőpontját. Négy éven belül három felnőtt lányát vesztette el, akik akkor a még gyógyíthatatlan tbc. áldozatai lettek. A nagy családi gyász megtörte az öreg embert, s hogy a vele élő gyermekei mind meghaltak, 1896-ban nyugdíjba vonult, s kiköltözött szeretett Ottó fiához Diósgyőr—Vasgyárba, s ott fejezte be életét 1901-ben. MENNERÖDÖN