A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

Nemzeti Színház egykori könyv- és kéziratgyűjteményéből. Tekintve, hogy ez a darab a Nemzeti Színházban soha nem került színre, igen valószínű, hogy az Egressy Ákos-féle példányt tartottuk kézben, ugyanazt, amelyből Déryné is átismételte, tanulta szerepét, s amely Egressy juttatása folytán kerülhetett a Nemzeti Színház gyűjteményébe. A színmű ötfelvonásos. minden felvonásban több jelenet van. Az apáca fejedelemasszony, vagyis a zárda főnöknője, színpadi nevén Celesztina, az I. felvonás 8. jelenetében lép a színre, amikor is Salome kapusnő elébe vezeti Falkensteini Emma zarándoknőt. A kéziratban ugyan nincs utasítás, hogy a főnöknő ül-e vagy állva fogadja vendégét, de valószínű, hogy Déryné valóban az előkészített karosszékben ült; ez főnökasszonyi méltóságának is inkább megfelelt, mint hogy állva fogadjon egy ismeretlen zarándokot. A jelenet végén a főnökasszony kimegy a színről. A II. felvonás 1—2—3. jelenete Celesztina szobájában történik. Az 1. jelenet egy monológ, a 2-ban a kapusnővel beszél, a 3-ban Emma jelenik meg a szobában. Ennek a jelenetnek a végén Celesztina felkél székéből, egy szekrényből koszorút vesz ki és az eléje térdeplő Emma fejére teszi, majd együtt eltávoznak. A III. felvonás 6. jelenetében lép színre Celesztina és jelen van a 10. jelenet végéig, amikor kimegy a színpadról. (A 11. jelenetben a sebesülten bebocsátást kérő Balduin és sebeinek kötözésére kirendelt Emma egymásra ismernek, mint egykori jegyesek, a felismeréstől Emma elájul.) A 12. jelenetben éles vita Balduin és a belépő Celesztina között, amelynek végén a főnöknő a csengőhöz ,,szalad" és azt megrántva, behívja az apácákat. Ez a jelenet úgy is megoldható, hogy a karszék mellett asztalkát helyeznek el és arra asztali csengőt. Ez a mozgás tehát megfelelő rendezéssel kiküszöbölhető. A IV. felvonásban Celesztinának az 1—2. és 3. jelenetben van szerepe: vita Emmával a jegyesi vagy a szerzetesi fogadalom elsőbbségéről. Utána kimegy a színről. A IV. felvonás 10. jelenetében „Celesztina megnyitja az ajtót, belép, keresi Emmát, meglátja a föld alá vezető alagút nyitott vasajtaját: 'Árulás, pártütés, elszökött' — kiáltja és berohan az apácákkal a föld alá, a kapusnő kirohan a boltozatból, nyomában Celesztina és az apácák. Ez a jelenet átrendezhető úgy, hogy a boltozat bejáratánál játszódik az egész, a főnökasszonynak nem kell feltétlenül 'berohannia' a boltozat alá. Viszont a 11. jelenetben van az a színpadi helyzet, ahol csakugyan szaladni, de leglábbis sietnie kell, különben az egész jelenet értelmét veszti. Balduin fenyegeti a főnökasszonyt, hogy ha nem engedi ki a zárdából Emmát, feltalált jegyesét, akár kardot is használ. Ekkor Celesztina sietve a vasrácsos ajtó mögé menekül, behúzza az ajtót és az utána futó Balduin már csak a csukott vasrácsot rázhatja tehetetlen dühében. Törs azt írja, hogy oly fiatalos könnyedséggel futott meg. hogy az üldöző vitéz 'alig érte utol' ! Egyáltalán nem érte utol, mert a darab szerint nem is érheti utol. Ez volt tehát az a nevezetes jelenet, amelyben Déryné, korát meghazudtoló fürgeséggel mozgott a színpadon. Az V. felvonás 6—7. és 8. jelenetében van szerepe Celesztinának. A darabban az utolsó mondat Celesztináé, aki, mikor a végkifejletre megjelenő Adhemár püspök áldását adja Balduin vitézre és a szerzetesi fogadalma alól feloldott Emmára, így tör ki: „Szakadozzatok rám, ti megszentségtelenített kőfalak!" Ezek voltak Dérynének színpadon elmondott utolsó szavai. Egressy leírja, hogy az előadás után hazakísérte (bizonyára kocsin,