A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

azon gyanúba esem, mintha el sem küldöttem volna a pénzt. Valamint Molnár Zsigmond Ur ilyesmit ejtett is ki Balogné előtt, azért kérem, kedvesem, cáfolja meg e rágalmakat, s küldje el nekik a név szerénti jegyzékeket. Zsuzsikát kedves gyermekeivel együtt csókolván, egész tisztelettel vagyok szerető Komája Déryné" Aligha található mentség Egressy számára. Nem mentheti őt a könyv kinyomtatása, kiadása és terjesztése körüli munkája, jóllehet, ha volt korrektúra, azt nyilván ő maga végezte. A hírlapokban már nyilvánosságra jutott a könyv megjelenése, az előfizetők tehát jogosan várták a példányok megérkezését, hiszen a megjelenés óta több hónap múlt el. Egressynek elsősorban a vidéki előfizetők kielégítéséről kellett volna gondoskodnia, hiszen a pestiek esetleges késedelméért ott volt jótállóként ő maga. De Dérynét ilyen helyzetbe hozni, ilyen gyanúsításnak kitenni, nem volt szép Egressytől. Tíz évvel előbb, amikor a Nemzeti Színháznál Déryné kérte, hogy valamelyik régebbi szerepében léptessék fel, s erre a tagok megharagudtak rá, Egressy kijelentette: „Már most magam is azon leszek, hogy játszódjon, hadd bukjék meg szerepeiben!" Déryné hozzátette: „Még Egressy is, ki legjobb barátomnak mutatta magát mindig. Ezt nem hittem volna Egressyről!" De Déryné jó szíve megbocsátott és továbbra is tartotta a barátságotkomaságot Egressyékkel.

14 Déryék Miskolcon, a Czikó utcában 1852 augusztusáig lakhattak. A költözködések abban időben általában augusztus l-re voltak ütemezve. Ez a koronauradalmi tiszttartónál annál valószínűbb, mert akkorra már kész a betakarítás, s messze még a szüret, tehát a költözésre éppen alkalmas az idő. Arra viszont ismét van bizonyíték, hogy Déryék 1852-ben már Diósgyőrött laktak, A Borsodi Értesítő 1852. május 13-i számában a következő hirdetés jelent meg: „A Diósgyőri Uradalom praefectionális lak, a hozzátartozó istállókkal és kerttel együtt bármikor bérbe kiadó. A kivenni szándékozók jelentsék szándékukat Diósgyőr, uradalmi tiszttartói hivatalban." Valószínűnek tartjuk, hogy ez a lehetőség keltette fel Déryben a Diósgyőrbe való költözés eszméjét. Amíg Miskolcon csak udvar volt a házban, ott kert is rendelkezésükre állt, s Déryné is kapott az alkalmon, hogy kertje, baromfiudvara legyen. Karács Teréz írja: „Később Diósgyőrben nyert állást Déry, szintén a koronauradalomnál. Itt már ritkán látogathatám meg a messzeség és nagy elfoglaltságom miatt. Azt tudom, hogy a pulykáknak tenyésztője lett. Kérdem tőle már az ötvenes években ezen fáradhata-tlanság okát. Súgva monda: 'Még mindig kell régi tartozásomat törleszteni és ezt Dérynék nem szabad tudni; ezt törlesztem pulykáim árából."

1

"' Saád Andor: „Emlékek Dérynéről. . ." című cikkében

16 még élő tanúval beszélgetett, aki Dérynét Diósgyőrött személyesen ismerte. Özv. Kund Sándorné Grilusz Katalin egyazon utcában lakott Dérynével, az akkori Erzsébet, ma Vár utcában. Déryék a koronauradalomhoz tartozó lakban éltek, Kundék valamivel odébb laktak. Az 1920-ban 84 éves Kundné pontosan emlékezett arra, hogy Déryék 1852-ben költöztek Diósgyőrbe. Még a lakás beosztását és berendezését is el tudta mondani. Déry István Diósgyőrött 1862. január 8-án meghalt, a 194. sz. házban. Január 10-én temették, Diósgyőrben.

17 Özvegye még öt évig lakott az uradalmi lakban, amely mindig az uradalmi alkalmazottak magán-