A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Cenner Mihály: Déryné alkonya

va, szeptember 26-án még egy, számára új szerepet is játszott, Karvasinét. A csikós-ban, ahol eddig az egyik részeg pórnőt alakította. Ez a vezető női szerep a népszínműben, amelynek címszerepét Réthy Mihály, Andris bojtárt Füredy Mihály, Karvasiné fiait László József és Szigeti József, a szolgabírót Szentpétery, míg Rózsit Lászlóné játszották. A sors is úgy rendelte, hogy Déryné ne a részeg pórnővel, hanem a királyné után elját­szott tisztes özvegy szerepében vegyen búcsút a Nemzeti Színháztól és fo­lyamatos színészi pályájától, szinte nap szerint is 25 évvel halála előtt. (Huszonkét év múlva, egy különleges alkalommal még egyszer színpadra lép, de az már nem része a folyamatos színészi pályának.) Neve többé nem fordul elő a Nemzeti Színház színlapjain. Szeptember 30-án szerződése lejárt, s azt nyilván már ő maga sem kívánta megújítani. Naplójának tanúsága szerint, férje már évek óta hívta magához, de Déryné eddig még nem tudott lemondani a színpadról. Most, hogy szinte már ke­gyelemkenyéren élt, eleget tett férje hívásának és hozzáköltözött Tárcáira, ahol Déry abban az időben a koronauradalom tiszttartójaként működött. Walther Lászlóhoz és feleségéhez 1848. november 18-án, Tárcaírói kelt le­velében 7 írja: ,,Most már éppen egy éve. hogy eljöttem Pestről..." Ez az adat teljesen egybevág a színlapok adataival. S hogy valóban ez volt utolsó szereplése, arra a levél egy másik mondata utal: ,,35 éves fáradhatat­lan szorgalmamért azzal jutalmazott a Haza, hogy későbbi éveimben oly csekély fizetéssel kelle küszködnöm, miből ki nem jöhetek, s kénytelenít­tettem adósságot csinálnom." A dicsőséges színészi pálya ím véget ért, de a sors még hosszúra nyúj­totta öregségét, hogy visszatekintve fiatal évtizedeire, azt írásban is rög­zíthesse. II. Déryné öregkora Miskolcon A színpadtól visszavonult Déryné — férje korábbi hívásainak eleget téve — Tárcáira költözött. „Déry már régen hív magához, mióta mellőzte­tésemet látja. De nekem adósságaim is vannak, s miből törlesztem, ha nem keresek. Déry szívesen lát, de szigorúan megszabta, hogy egy ujjnyi színészi rongyot, egy fillér adósságot se vigyek házához és többé még ma­gán körben sem működjem." Amint Karács Teréz feljegyezte — „Szóru'i szóra ezt monda csillogó könnyek között." 8 Déry István tiszttartó volt a ko­ronauradalomhoz tartozó Muhi-pusztán, de már korábban ígéretet tett feleségének, hogy városba vagy nagyobb településre helyezteti magát, ha Déryné visszatér hozzá. A tarcali tartózkodásról, a fent hivatkozott levélen kívül Prielle Kornélia emlékezése is tanúskodik. 1848—49-ben Kilényi Dávid és felesége Széppataki Johanna, Déryné testvére is Tarcalon laktak. Prielle Kornélia emlékezése szerint az ő házuknál szállt meg Klapka György tábornok, a tarcali ütközet után (1849. jan. 28.—febr. 1.). Ezt testvérhúgától, Prielle Lillától hallotta, aki Kilényiék nevelt lánya volt és velük lakott. Lilla azt is elmondta, hogy ez alkalommal Déryné is ott volt férjével, s Déryné oktatta őt, miként szolgálja ki a fáradt tábornokot, hogy szobájában sen­ki ne zavarja. 9 Tárcaírói még az 1849. év folyamán beköltöztek Déryék Miskolcra. Erről először Karács Teréz tudósít bennünket. „Sokszor voltam nála a Czikó utcán, a helvét templom közelében, az uradalmi épületben laktak. . . 1849

Next

/
Thumbnails
Contents