A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Dobrossy István: A görög kereskedők szerepe és jelentősége Miskolc XVIII. századi üzlethálózatában

1806 között pedig templomukat is felépítették. A mai Széchenyi u. házait és üzleteit csaknem kivétel nélkül ők bérlik. A város központi részét és az abból kivezető utcákat, összesen 10 utcát laknak. A Fábián utcán (ma: Jókai u.) 2, a Mészár utcán (ma: Tanácsház tér) 16, a Czikó utcán (ma: Kossuth u.) 20, a Klastrom mögött (Batthyány u. és Deák tér) 8, a Fazekas utcán 4, a Pece menti Újváros utcán 5, a Piac utcán és a Rákóczi utcán 24, a Csabai kapu, Kandia utcán (ma: Szemere u.) 4, a ref. Ispotály mellett (ma: Rudas L. u.) 5. az Alsó Papszeren (ma: Rákóczi u.) 6, azaz öszszesen 94 görög családfőt írtak össze, 92 lakással.'" A görögök tehát néhány évtized alatt nemcsak kiépítették, hanem meg is szilárdították vezető szerepüket a városban. A pénztőke szerepe, s vele együtt hegemóniájuk néhány évtized múlva hasonló gyorsasággal omlott össze, mint amilyen gyorsan teremtődött meg az előző század második felében. DOBROSSY ISTVÁN Jegyzetek 1. Debreczenyi Bárány Péter: Borsod Vármegye Némelly Statistikai Tekéntetekben. Tudományos Gyűjtemény, IX. 1817. 49—63. 2. Debreczenyi Bárány, i. m. 62. 3. összetételük nemzetiségi jellegéhez ld.: Szabó István: A magyarság életrajza. Bp., 1941. 103—108.; törökországi kapcsolataikhoz és a pénzcsempészéshez: Hodinka Antal: A tokaji görög kereskedőtársulat kiváltságának az ügye (1725—1772). Értekezések a Történeti Tudományok Köréből, XXIII. 1912. 262., 292—293.; visszatelepülésükhöz és költözéseikhez Id.: Schäfer László: A görögök vezető szerepe Magyarországon a korai kapitalizmus kialakulásában. Bp., 1940. 134—137. 4. Komáromy József: Adatok Miskolc XVII—XVIII. századi kereskedelmi viszonyaihoz. HOM. Évk. VII. Miskolc, 1968. 364. 5. Barna Károly: A miskolci görög kolónia virágkora, (kézirat) HOM HTD. 71. 3.1 6. Hodinka i. m. 206—208. ; 292—293. 7. Miskolc Város Jegyzőkönyve. 1668. I. 346. 8. Zoltai Lajos: Debrecen város százados küzdelme a görög kereskedőkkel. Debrecen, 1935. 6., 42—43. 9. 1724-ben Debrecen város törvényszéke Dzsindor István tokaji, Miklós János miskolci és Nikolai György egri görögök, mint felperesek panaszát tárgyalta (v. ö. Zoltai i. m. 42.). 1756-ban a pesti, tokaji, egri, miskolci, gyöngyösi, rimaszombati, besztercebányai, radványi, Szepes megyei és diószegi görög kereskedőkompániák más kereskedőkkel együttesen folyamodnak a debreceni tanácshoz, hogy engedélyezze portékáiknak vásáron kívül is szabad beés kivitelét (v. ö. Zoltai i. m. 49.). 10. Komáromy József: Az első miskolci vendégfogadók. HOM. Közi. 1956. jún., 48—53. 11. A kérdés miskolci vonatkozásához ld.: Komáromy i. m. (1968) 363—390.; Komáromy József: A Pataky—Gerga társasszerződés 1778-ból. HOM. Évk. VIII. Miskolc, 1968. 285—340. 12. A görög kereskedők több évtizedes harcának egyik központi kérdése volt, hogy ne török alattvalóknak, hanem helybeli lakosoknak tekintsék, s ennek megfelelően kezeljék őket. Ha ugyanis letelepült lakosok, akkor érvényesek az ennek megfelelő jogok, tehát a török áruk mellett bármilyen más termékkel és terménnyel kereskedhetnek. Az árubehozatalkor viszont megtartották török alattvalóságukat, ennek megfelelően vámként nem harmincadot, hanem az áruk 3, majd a belgrádi béke után, az áruk 5 százalékát fizették. Haszonszerzésük egyik fontos alapja tehát az lehetett, ha behozatalnál török alattvalóként, a határon belül viszont letelepült kereskedőként kezelték őket. (A kérdéshez részletesen ld.: Hodinka i. m. 220—227.) 13. A pénzkicsempészésre és az azt követő perlekedésre számos példát találunk. Ld.: Zemplén vármegye felterjesztése a helytartótanácshoz 1762. dec. 18.,