A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Veres László: Miskolci vízimalmok a XIV—XIX. században

A vámtételekben megnevezett termények árai Rfrt-ban (1820-ban) Vámtételekben, megnevezett termények HÓNAPOK Vámtételekben, megnevezett termények I. II. V. VII. VIII. IX. X. XI. XII. Tiszta búza 7 8 8 !) 9 11 11 12 12 Rozs 5 5 6 7 7 7 7 7 7 Árpa — — — — 3 4 4 5 5 Kukorica 3 — 4 — — — 4 4 4 Pitléltetett — 3 4 — — — 4 4 4 Tots — 2 3 3 3 3 3 4 A közölt árviszonyokat figyelembe véve, a bérlő jövedelme 1820-ban — szemben a 6 évi 500 Rfrt-os bérleti díjjal — 520 Rfrt volt. Ez mindenképpen azt bizonyítja, hogy a malombérlés rendkívül jövedelmező vállalkozás volt, még akkor is. ha a bérleti szerződések egyes feltételei szigorúak is voltak. A szerződés megkötése előtt a kis magisztrátus képviselői elkészítették a malom inventáriumát. 1821-ben Schnier Andrásnak 32 tételből álló elismervényt kellett aláírnia, s kötelezte magát, hogy a haszonvétel ideje alatt a malmot üzemképes állapotban tartja. Azokat a károkat, amelyek nem a természetes kopás következtében keletkeztek, teljes mértékben megtéríti, erre vagyonával anyagi fedezetet vállalt. Kötelezte magát arra is, hogy saját hibáján kívül keletkezett, 12 Rfrt értéken aluli károkat kijavíttatja vagy kijavítja. Az ezen felüli károkat a város térítette meg. Ha a javítási munkák alatt állt a termelés, az eltelt idő nem számított bérleti viszonynak. A bérleti díj és a vámtételek háromnegyed részének beszolgáltatása mellett a bérlő még ötven napi ácsmunkával is tartozott a városnak. Ennek fejében havonta 1 köböl rozslisztet kapott, az ún. ..Havonkénti Kenyér Köbölre"-t. Az ötven napi kötelező ácsmunka feltüntetése arra utal, hogy a molnárokat még a XIX. században is kiváló ácsoknak tekintették. A városi számadáskönyvek és jegyzőkönyvek adatai is erre utalnak. 1686-ban, mikor az egri törökök részére ágyúdeszkákat faragtak, az „Áldgu Deszka Faragok" között két molnár is dolgozott. 1690-ben és 1703-ban a molnárok hidat építettek és ők készítették a város kapuit. 1724-ben pedig fatemplomot építettek.

4Miskolc vízimalmai a XIV—XIX. században a feudális gazdálkodási rendszer tartozékai voltak. A változatlan nagyságú termőterületen folyó mezőgazdasági termelés függvényei. Zsigmond és Mátyás király uralkodása idején a fellendülő mezőgazdasági termelés a vizsgált korszakban állandónak mondható malomstruktúra kialakulásához vezetett. A vízimalmok közepes kapacitással elsősorban a mezőgazdasági termékek feldolgozó üzemei voltak, de szerepük az egyes kézműipari ágazatokban, így a szűrposztó készítésében is jelentős. A XVIII. század közepén a mezőgazdasági termelés intenzívebbé válása, a kereskedelem virágzása nemi változtatta meg a malomipar szerkezetét. A vízimalmok teljes kapacitás mellett képesek voltak a megduplázódott termékmennyiség feldolgozására. A XIX. század első harmadában az észak-európai kereskedelmi kapcsolatok megszűnésének, illetve beszűkülésének pozitív jelentősége volt, mert Miskolc egyre inkább a kibontakozó, egységesedő nemzeti piac szerves elemévé fejlődött. A malomtechnika fejlődése, a Dvorszki-íéle gőzmalom megala-