A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Michálek, Ján: Liptovská Teplicka (Neufeld Ludvik)

szint felett terül el 919 m magasságban. E település történelmi kialakulásával és fejlődésével foglalkozik az első fejezet. A község 1960-ig Liptó megye (Liptov) területéhez tartozott, napjainkban pedig a poprádi járáshoz. Liptó kolonizálásának utolsó időszakába, a XVII. század első felére esik az északnyugati, délnyugati és délkeleti részek betelepítése. A Király-hegy (Králova Hola) alatt fekvő néptelen területek betelepítése kétségtelenül gazdasági célokat szolgált, s így alapították a liptói váruradalomhoz tartozó Liptovská Teplickát is, 1634-ben. A telepesek gorál eredetű hegylakók voltak és az Alacsony-Tátra legkeletibb részén telepedtek le. A gorál községek keletkezésére vonatkozó nézeteket és részletesebb adatokat jegyzetekben közli a szerző. Néhány mondat erejéig említi foglalkozásukat, melyben dominál az extenzív gazdálkodás, s kereseti forrásuk pl. a favágás és más erdei munkák. A továbbiakban alattvalói kötelességek és a feudális járadék teljesítésének kötelezettségeit megtárgyalja, ezeket felsorolja, megtűzdelve idézetekkel az ispánsághoz benyújtott kérelmekből. A társszerző Emil Kufcák, az 1848—49-es szabadságharctól az I. világháború évein keresztül, 1944-ig a Szlovák Nemzeti Felkelés idejéig, sőt azon túl a felszabadulás utáni változásokkal a jelenig folytatja a történeti áttekintést. Vázolja Liptovská Teplicka lakosainak nehéz életkörülményeit, felsorolja az okokat és a külvilág azon beavatkozásait, amelyek komoly tényezőként hatottak az elszigetelt község társadalmi és gazdasági életének megváltozására. Ugyancsak erős hatást gyakorolt a lakosság anyagi és szellemi fejlődésére az iskola, a vasútvonal felépítése; később a burzsoázia korszakában a gyakori munkanélküliségben sínylődő lakosság bekapcsolódása a politikai életbe, ahogy fokozatosan elfogadta és magáévá tette a marxizmus—leninizmus politikai eszméit. A fejezet alapjában véve eleget tesz az áttekintés követelményeinek, komoly fogyatékossága és hiba azonban, hogy nem a XX. század második évtizede (tehát 1910—1920-as évek) volt a szlovákok Alföldre településének intenzívebb korszaka, s ugyancsak több figyelmet érdemelt volna a község lakosságának eredetére vonatkozó kérdés vizsgálata. A második fejezet, melynek szerzője Peter Svorc, röviden tárgyalja a gazdasági és szociális életet, foglalkozást és táplálkozást. A négy témakör összevonása eleve felhívja a figyelmünket arra, hogy a fejezet csak igen vázlatosan írja az egész anyagot. A szerző igyekszik az olvasót megismertetni a földrajzi és természeti körülményekkel, amelyek meghatározták a földművelés módszereit és az egyes termékek fontosságának rendjét. A földművelésen kívül az állattartás, pásztorkodás és az erdei munkák biztosították a lakosság számára a megélhetést. A termőföld ma is magángazdálkodók tulajdonát képezi és ehhez természetszerűen kapcsolódik a vagyonmegosztás és -öröklés módja is. Nagyon szegényes a tutajozás, valamint a népi táplálkozást tárgyaló rész. Egy napi étrend és néhány ismertebb ételkülönlegesség helyi elnevezésének felsorolása még nem nyújt világos áttekintést a népi táplálkozásról. Építkezésről, lakásról, ruházkodásról szól a harmadik fejezet; szerzője Jozef Usak. Tömören, szakértelemmel ismerteti az adott témakört. Előnyére válik az alapvető tények és adatok kihangsúlyozása. Századunk első felében még kizárólag a faházak építése dominált, míg az utolsó évtized-