A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Vera Hasalová—Jaroslav Vajdis: Die Volkskunst in der Tschechoslowakei (Kunt Ernő)

E fejezetben említésre kerülnek a cseh és a szlovák nép körében élő nemzetiségek, s felvetik a szerzők a két nép, s a nemzetiségi kultúrák kölcsönhatásának fontosságát. A fejezetet teljesebbé tenné az az ethnikai területeket vázlatosan feltüntető térkép, mely a kötet végére került. Igen szerencsésen válogatták meg a szerzők szempontjaikat, melyek szerint válogatva mutatják be a két nép külön-külön is oly gazdag népművészetét. Nem igazodnak a karakteres ethnikai csoportok felsoroló bemutatásához, nem rendezik anyagukat a népművészet ágazatai szerint sem, s nem csoportosítanak a népművészeti tárgyak alapanyagai szerint sem. Figyelmüket a népi készítésű tárgyak princípiumainak vizsgálatára irányították. Korszerű esztétikai analízist nyújtanak a III—IV. fejezetekben. Maguk a fejezetcímek is művészettörténeti kategóriákat tüntetnek fel (IV. „Forma és díszítmény", V. „Rajz, grafika, festmény", VI. „Szobrászat a népművészetben"). E vizsgálati szempontok áthidalhatóvá teszik a nemzeti fogantatás vagy az időbeli definiálás feltétlen elemzését, s tág teret engednek az esztétikai vizsgálódás számára. A III. fejezet — „A parasztság lakása és lakáskultúrája" —- népi építményeket s építményegyütteseket elemzi, mint a legmonumentálisabb formákat felvonultató népi készítésű tárgyakat. A telek- és településformák változatait, fejlődésük útját mutatja be, s felveti a települések — mint mesterségesen létrehozott formakomplexumok — és a természeti környezet kapcsolatában rejlő esztétikai források vizsgálatának fontosságát. Utalnak a szerzők a falusi társadalom központi szerepű irányítói — a feudális közigazgatási és vallási centrumok — építészetének meghatározó szerepére. A parasztházat, a népi építészet formavilágát vizsgálják az építkezéshez felhasznált anyagok, a történelmi-gazdasági fejlődés, de a használók, a parasztcsalád belső fejlődésének tükrében is. Megemlékeznek a szerzők a regionális változatokról. A fejezet nélkülözhetetlen része az illusztrációs anyag, s külön örömet jelent az olvasó számára, hogy nemcsak válogatottan szép fényképeken tárják elő a szerzők a két nép térformáló érzékének példáit, de a kapott információt település- és telekvázlatok, lakóházmetszetek is megalapozzák. A fejezet különös erénye, hogy benne a szerzők számbaveszik a népi építmények architektonikus szépségének csaknem minden forrását. A IV. — ..Forma és díszítmény" című — fejezetben V. Hasalová és J. Vajdis azt a kapcsolatot veszi szemügyre, amely a népi készítésű tárgyak funkció létrehozta formája, s e formára épülő — esztétikai mércével mérhető — díszítmények között megvan. Valóban e kapcsolat vizsgálata képezi a népművészeti elemzés egyik fontos kérdéskörét, hiszen jellemzi egyrészt az alkotó nép esztétikai érzékenységét, annak irányultságát, mésrészt kapcsolatban van a népművészet belső fejlődési állomásainak meghatározásával. Forma és díszítmény kapcsolata lehet harmonikus és diszharmonikus, mindkettő forrása az alapforma funkcionalitása, célszerűsége, s a megjelenítési mód esztétikuma közti feszültségben van. Forma, esztétikum és funkció, elválaszthatatlan, dialektikus kölcsönhatásban vannak egymással, egyik sem juthat túlsúlyra anélkül, hogy a másik meg ne sínylené. A fejezetben e hármas kapcsolat megváltozási módjait vizsgálják a szerzők a népművészet különféle területein: a lakberendezésben, az öltözködésben, a textildíszítményekben, a népi ékszerhasználatban stb. Azonban nemcsak funkcióköröket, de a felhasznált anyagok eszétikai ki-