A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: Ritka és ismeretlen barlangi leírások a Herman Ottó Múzeum könyvtárában

1843-ik évben a' Bandzsalgó hegyen nyitott kőbánya, melyben véknyabb 's vastagabb Kőris 's tölgyfák egész öl területben, töveik, derekaik s galyjaik szikrázó kövekké válva láthatók." Bartsch Eduárd: Sáros megye helyirata (1846) Az 1846-ban Eperjesen kiadott 61 oldalas füzet első, természetrajzi részében a következő földtani leírás és barlangemlítés szerepel:

11 .A délnyugati hegyvonal, melly a szénfövenykövel födött mészkövet birja kiválólag, és ezért mint mészhegység Szepességnek branyiszkója vaga a bukfencalljnál beszorul, és az egész plavnicai, palócsai, tárkői (honnan egy ágat Jakoris, Ádámfölde. Deméte egész Styavnyik felé hajt), kriványi és alsó-szalóki hegységet uralja, aztán vékony részletekben Sirokán, Hrabkón. Szendliczén elsikolva leghatalmasabban a Hernádvölgyben Ó-Ruzsin. Ladna. Kőszeg és Sz. István mellett legtisztábban tűnik ki. Hullámalaku, többnyire ellapitott kopár tetői, mélyen bevésett völgyei, meredek összerepedt függőleges szikláikkal, csodás völgytorkaikkal, gyakran kalandszerüleg alakult összehasadt tömegei, az egésznek sajátságos regényes színezetet kölcsönöznek, melly egész ünnepélyességgé fajul, főképp e hegységben lévő barlangok megtekintésénél, mellyek közt a Szinnye-Lipoczi Sztalaktit és Ó-Ruzsinai mészkőbarlangok a legnevezetesebbek. Ezen hegyek végre a kénkővíz források műhelyei, mellyeket számosan napvilágra keltnek." Vahot Imre: Magyarföld és népei eredeti képekben (1846) A Vahot Imre (1820—1879) szerkesztésében megjelent albumban a változatos témák között szerepel rövid említés a kárpáti barlangokról, valamint az irodalomban itt fordul elő először a Szeleta-barlang, bár nem biztos, hogy az azonos a régészeti iparáról világhírű Szeleta-barlanggal.

21 P. 9. ,,A kárpáti barlangok. Ezekben nagy állatok csontvázai, s különféle alakú, s nagy minemüségü csepkő található. Legnevezetesebb barlangok azok, mellyek Demanfaluhoz közel esnek, u. m. a Feketebarlang; bejárása igen veszélyes, s bent is meredek sziklákon lehet csak tovább menni; de beljebb érve, templomi nagyságú üregeket lelünk. A csepkövek itt igen szép színnel és alkotással birnak, gúlák szobrok, obeliskek, és tornyok halmazát képezik. De ennél is meglepőbb itt a két ölnyi magasságú fénylő jégkup. melly egy örökké tartó jégalapon nyugszik; — közel hozzá egy vékonyabb, de hasonló magasságú jégoszlop áll. Mindkét alak egy lyukból kifolyó fagyos vízből ered. Félórányi távolságra esik ettől a drakoi, vagy az úgynevezett benikoi barlang; nevezetes arról, hogy itt víztartók vannak, mellyeket a természet cseppkövekből alkota, melly ékben igen tiszta s oily jéghideg víz foglaltatik, hogy a kéz egy percznél tovább ki nem állhatja; s ezen kemény víz orvosságul is használtatik, mint kőoszlató az emberi testben. Legnevezetesebb része ezen barlangnak az, melly baloldalról mintegy márvánnyal látszik kirakva lenni. — Hossza 50 öl." P. 13. „Diósgyőri vashámorok. 1775-ben a kamara legelső vashámort építtetett, melly most a legnagyobb virágzásnak örvend; e vidék meglepő szép; van a hámorban fürdőház, mellynek vizét a massából, olvasztó-