A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)
RÉGÉSZETI KÖZLEMÉNYEK - Németh Péter: Kőrév—Hímesudvar—Tokaj
vével helyettesítettük. Mivel a kemeji csata „nagyböjt előtt esett, ama vasárnap után való csütörtökön, amikor éneklik: Exsurge!", 30 azaz 1074. február 26-án, így az átkelés egy-két nappal később, február legvégén történhetett. Tokaj neve ugyancsak a Képes Krónikában még egyszer feltűnik Thocoyd formában is, amikor az 1091. esztendőnél a krónikás elmondja, hogy egy Kapolcs nevű kun, betörve az országba, Erdélyt végigzsákmányolva itt, Tokajnál kelt át a Tiszán. 31 Két és fél százados hallgatás — a Hímesudvai és Korév elnevezések használata ideje — után a XIV. század közepéről ismerünk újabb adatokat Tokaj életéből. Bár kérdéses, hogy az 1349—50-ben szereplő Miklós, tokaji pap (de Thokay, Thocay) erről a településről való, 32 az 1353-ban feltűnő tokaji telepesek (hospües de Tokay) — akiken nyílt országúton hatalmaskodást követtek el — már minden bizonnyal innen származnak. 3 * A királyi birtokok egy része ismeretlen időben kerülhetett a budafelhévízi keresztesek kezére, ezek idevaló két jobbágyát Kallói István fia, István fosztja ki, 1382 előtt; 34 míg a tiszai rév vámjának felét 1388-ban adományozza Zsigmond király Zudar Péter volt bánnak, több más, környékbeli uradalommal. 35 Végül magát a települést a vámmal együtt 1393-ban Debrői Miklós fia, István, királyi kincstartó kapja szolgálatai jutalmául. 30 Az 1382. évi oklevél azonban más érdekességet is takar, ugyanis részben igazolja Korév és Tokaj azonosságát. A Kállay-okmány tárban kiadott curni (?) másképpen tokaji (Thokay) névalakok biztosabb olvasata végett megkértem Érszegi Gézát, aki szerint az oklevélben ez áll: in possessione ecclesie sue Currii (?) alio nomine Thokay vocate. :u Természetesen ő sem biztos az oklevél megkérdőjelezett szavának olvasatában, azonban az a tény, hogy a felhévízi keresztesek Tokaj birtoka később is feltűnik eme helyre vonatkoztathatóan, 38 támogatja vélekedésünket, miszerint az oklevél írója ehelyütt a Korév szót óhajtotta visszaadni, mint a település másik névalakját. A Tisza és a Bodrog összefolyásánál létesült település itt bemutatott három, különböző időben jelentkező névalakja szoros tartalmi összefüggésben van egymással. Legfontosabb szerepe mindig is révjének — a kezdeti Korévnek — jutott, idővel a tiszai átkelőhelyek legrangosabbjai közé emelkedett. 39 Ezt az Árpád-korban elsősorban a kijevi kereskedelmi, valamint a Szalcsról idevezető, sószállító útnak köszönhette. 40 Ezt az utat és az átkelőhelyet a X. században besenyők (?) ellenőrizték — tőlük származik a Tokaj név -—, akiknek szerepét talán a XII. században, 1091 után épült Hímesudvar vára vette át. A királyi birtok jövelelmezőségét a későbbiekben is a rév vámja, és az itteni sókamara 41 jelentette; a XV. századtól ismét feltűnő vára — immár Tokaj néven — csak 1526-tól válik országos jelentőségűvé. 42 Mégis, visszatekintve az elmondottakra, úgy hiszem, hogy általánosabb érvényű tanulságokat is levonhatunk Tokaj Árpád-kori történetének felvázolásából. Ebben az esetben ugyanis a falunév burjánzásának nem Szabó István által ismertetett eseteivel állunk szemben, hiszen szó sincs falukettőződésről, a település neve nem személynév! eredetű, hogy megkülönböztető tagot kapjon. Nem történt sem kiköltözés, sem erőszakos átköltöztetés, s mivel mindvégig királyi kézen van az Árpád-korban, nem áll fenn az erőszakos foglalás, illetve adományozás esete sem, amely a település különböző neveinek feltűnését igazolná/'' 1
