A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Faggyas István: Jósvafő és Aggtelek sírjelei és temetési szokásai

6. kép. Tulipán díszű gyermekfefa. Aggtelek „Kedves Keresztyeén Atyaámfiai! Akik ezen elhunyt keresztyeén taársunknak utósaó végtisztéségé mellett fáradsaágokat nem sajnaálottaák, életbe, maratt szerelmesei általam köszönik. Kinek porba teéreő tetteméit nyugtassa meg az Ur az anyafőd kebeléébe s lelkeét pedig vigye föl angyalainak mennyei seregéébe. Az Ur Jeézus azt mondotta, gyertek ide megfárattak, itt találtok nyugodalmat. Mert minden gondot, minden bajt, minden örömet, minden boldogsaágot bezaárja egy sírhalom. Sem aálandó boldogsaág, sem aálandó boldogtalansaág nincsen, mert az öröm összötalálkozik a szomorúsággal, az élet pedig a halaállal. Az egyik leveél hamaraább esik le a faáró, mint a maásik, az egyik ember hamaraább teér a sírba, mint a maásik. Minket is e bús videék vár majd, ha eéletünk éccér lejaár, egy sírhalom magaába zár. Végé." A köszönő szavak elmondása után a húzó és sírásó emberek felé fordul és a következőket mondja: „Akik pedig nem sajnaálottaák e csekély fáraccságokat, azok aáljonak meg a szokott helyen." A szokott hely a temető bejáratának közelében van, ahol a segítő emberek a részükre hozott bort elfogyasztották.