A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 14. (Miskolc, 1975)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Bodó Sándor: Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768-tól 1872-ig

7. A legkedveltebb ragyogófajták a következők voltak: ötödfél, hatodfél és hetedfél makká aranycsipke, János bácsi csillagos, igazi csillagos, pocemcsillagos, „derága csillagos", békafő, rézrece. 8. Dala—Erdélyi i. m, 59. adatai szerint egy rőf ragyogóért 50 000 koronát kértek, s így egy menyecske ruháin a ragyogók értéke a 20—25 millió koronát is elérte. Egy mázsa búza ára akkor 50—60 000 korona volt, tehát ez a ragyogódísz mintegy 500 mázsa búza értéke. 9. Borsod, 1925. február 14.. 2. 10. Részletesen olvasható a Borsod 1925. február 21-1 számában. A tervezetbe foglalt módosítások értékes képet adnak a viselet egyes jellegzetességeiről, a díszítésmód eltorzulásairól. Fazekas mesterlegények Miskolcon 1768-tól 1872-ig A kézműves mesterlegények vándorlásának jelentőségére, a kultúra közvetítésében betöltött szerepükre legutóbb — két tanulmányban is — Domonkos O. hívta fel a figyelmet.

1 A legények vándorlásuk során elsősorban szakmai ismereteiket gyarapították, de „rendkívül sok tapasztalat is leszűrődött, a társadalmi érintkezés, az egyes népek szokásai, városok építészete, élete, tájainak szépsége megismeréséből, politikai mozgalmainak forrongásából. Ezek jelentősége az általános művelődés szempontjából szinte felmérhetetlen."

1

' A következőkben számot igyekszünk adni egy céh vonzáskörzetéről, a Miskolcon megfordult fazekas mesterlegények 1768-tól 1884-ig vezetett névjegyzékének segítségével. A fazekas céh mestereinél megfordult legények adataival törekszünk kimutatni azt a kört, amelyre a város fazekasságának vonzóereje kiterjedt, ahonnan legények vándoroltak megismerni és elsajátítani a Miskolcon gyakorolt mesterség specifikumait. Mint más céheknél, a fazekasoknál is szigorú rendje volt az idegenből érkező legény fogadásának.

:î A céh által a legények társaságának 1771ben adományozott artikulusok előírták, hogy a legények ügyeivel a mesterek által megválasztott atyamesternek és a legények által választott bejárómesternek volt kötelessége foglalkozni. A legények közül a dékány (nagy dékány) segített a céhbeli tisztségviselőknek. A megszabott rend szerint „midőn valamely vándorló legény ezen városban maga mestersége folytatása vagy tanulása végett bé jövend, tartozik azonnal az Atya Mestert meg keresni, és annak illendő köszönetét tenni, nékie két napot dolgozni, mivel az Atya Mester az ollyasin jövevény utazót maga eleségével mind addigh, méglen műhelyt kapna, tartani kinteleníttetik, az Atya Mesternek pedig kötelessége lészen a Nagy Dékányt magához hivatni és az általi rend szerint betsülletes műhelyt kerestetni, az holl is az két próba heteket ell töltvén a legény, az Dékánynak tiszti lészen az Attya és Bejáró Mestereknek hirt tenni", hogy ugyanis marad a legény a helyén vagy másik mesterhez kíván dolgozni menni. A legény tehát a próbaidő letöltése után az ún. bejárás során lehetett a legénytársaság tagja, amikor egy peták lefizetése ellenében felolvasták neki a társaság artikulusait, s egy garas fejében beírták nevét a legények közé. Vándorkönyvét a tár-