A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Szabó Lajos: Néprajzi adatok egy 18. századi kéziratban

egy halottégetést is 1751-ben: „meglőtte, ölte magát Lévai Mihály nevű katona valami phantasiábul; kit az pataki hóhér égetett meg az Ördög Kő mellett." (488.) A nevezetesebb halottaknak halotti „pompa" járt, amikor is a prédikátor szépen „agait" felette, majd „versekkel bútsúztatta szép kellemes emphasissal Szántai Oskola Mester. Kivitetett szép sereg közt 6 öreg és 6 ifjabb emberek által." (454.) A nemes ember fejfájára latin felirat került. Pl.: Superbi vide hic jacet Peter de Zsujta Ao 74.. ." (454.) A jobbágynak magyar felirat dukált. Egyéb adatok Kántálás. Általános szokás volt a Hegyalján Zsujtai idejében a kántálás, amint ezt feljegyezte Erdőbényén „Putnoki Márton nevű mester egy gyermeket sem eresztett cantalni, mert az húsvétban sokat ki zártak, vagy bé nem botsátották az gyermekeket." (485.) Ez 1747 pünkösdjén történt, amiből kiviláglik, hogy ebben az időben nemcsak karácsonykor, valamint húsvétkor, hanem a harmadik sátoros ünnep, a pünkösd alkalmával is jártak kántálni a gyermekek házról házra köszöntvén a családokat. Tsörsz árka. 1745. március 11-én ezt jegyezte fel: „hídon mentünk az híres Tsörsz árkának keresztül Erdő Telekre." (465.) Tavaszt hivő királyság. Az erdőbényei református iskolában „Mester Kovács Mihály és Deák Göntzi János idejekben" szokásban volt az „oskola beli Tavaszt hívó királyság". De hogy mi volt ez tulajdonképpen, arról nem szól, csak azt jegyzi fel, hogy az ő fiát „oskolabeli Tavaszt hívó királyságra" „iterato" megválasztották. Ezt a Hegyalja református iskoláiban Emánuel napján (március 26) tartották. (341.) Rossz előjel. 1749. január 7-én Erdőbényén ezt jegyezte fel: ... a Vőlegénnyel háromszor is elesett a Lova; mellyből azt hozta ki maga: hogy nem soká él az Feleségével; mert az másikat is (t. i. az előző feleségét) vivén haza. akkor is így hullott a ló véle, s ő is arrul." (606.) Álomlátások. Nemcsak a nép hitt az álmok jelentésében, hanem a nép között élő pérdikátorcsalád is. Zsujtai szinte lírai módon leírja, hogy Mária nevű leánya is egy álomlátásnak köszönhette, hogy férjhez ment a tiszadadai szolgabíró, Hadas Ferenc Mihály nevű fiához. A fiút ugyanis szülei féltették a katonáskodástól és szerették volna megházasítani. De ő húzódozott. Egy éjjel azonban álmot látott az ifjú: „mintha ő Főrendi Székben ült volna és az Égbül hozzá le szállott egy Sárga Szoknyás Leányka. „Másnap Erdőbényére utazott Hadas Mihály, s ott, éppen akkor ment el a parókia előtt, mikor annak kapuján kilépett egy szép sárgaszoknyás leány, a prédikátor hajadon leánya, Mária. Az ifjú megrendülve nézte: „Bizony ez a Látás beli Leányka. Éltek azóta együtt kegyesen." (493.) Egy szomorú álmot is feljegyzett. Ezt is Hadas Mihály álmodta, mégpedig a felesége halála előtti éjszaka. „Illy álmot látott szerelmese halálát megelőző étszaka: Igen sok fejér ludak szállottak udvarokra. Lőni akarta, s nem lehetett; mert el repültek; mikor utánok ment volna; egy fejér lúd volt külön három libáival; ezekre kapdosván az Anya Lúd el ment és itt hagyta az 3 libáit; mellyeket ölébe szorítván jött vélek vissza; oda az édes Anya meg 3 gyenge liba: Julianna, Mária, László." (494) Kóstoló a királynénak. „1749-ben Debretzenben Két Disznót öltek. Tizenegy mása és