A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Sonkoly István: Tompa Mihály megzenésített versei

Szinte érthetetlen: Tompa, aki oly jól eltalálta a kor romantikában gyökerező szemléletét, majd a fantasztikumokba boruló hangulatát, s később az allegóriákba menekülő hazafias bánatot, viszonylag kevés visszhangra lelt kórusirodalmunkban. Első megzenésítői közé tartozik Hoppe Rezső, az egykori Zeneközlöny című folyóirat egyik szerkesztőjének 27 éves korából való férfikara Szerelmem szövegére. Ez az almanach-költészet felé hajló, ,,búdalok" csoportjába tartozó vers zenéje természetesen kora Liedertafel — stílusában fogant, és a gyakori basszus szólója élénkíti hatását. Nem sok jót mondhatunk Deák Gerő fantáziátlan, sablonos kidolgozású kórusszámairól. Ám a költő szimbólumokba rejtett, mélyen átérzett verse A madár fiaihoz több zenével is összekapcsolódott. Először Halmos Alajos, majd Sarudy Ottó kísérletezett férfikari feldolgozásával. Az elmúlt évtizedben Bárdos Lajostól nyertünk hozzá méltó vegyeskari feldolgozást. Formája háromtagú darab, melyben az első versszak zenéje csaknem változás nélkül visszaverődik a második után. Híres refrénje: Fiaim csak énekeljetek! Minden alkalommal ereszkedő jellegű, lehajló kvintbe boruló dallamlejtéssel párosul ez, és az Énekeljetek szóban az é magánhangzóra hosszú dallamív kígyózik. Ennek intonációja múltidéző, kitűnő kórusművét központi magból fejleszti a szerző. Tendenciózus a csüggedteket felrázó verse a költőnek.: Némuljatok meg kishitűek. Ez Juhász Frigyes férfikarával párosul. Sűrűn, konzekvensen következnek benne a ,,keresztállások", melyek fűszerezik az utóromantika ösvényén haladó művét. Ö a múlt század végi népies műdal, ittott a Liedertafel elemeinek felújításával kísérletezett a recenzens szerint.

11 Méreteiben impozáns a Zeneakadémia egykori alelnöke, Végh János énekszólókra, s vegyeskarra szerzett zenekarkíséretes kis kantátája, a Fent és lent textusára. Végh a tanulmányait Mosonyi vezetésével folytatta, de nagyméretű barokk pompájú műve kialakítását alig győzte lélegzettel. Az említett műdal, egy tucat férfi- és vegyeskar, 1 bicinium, s zongoradarabok sorozata semmi esetre sem képviselik maradandóan és megérdemelten a gazdag költői hagyatékot. Ez a népies költészet! valósággal kívánkozik zenébe, legfeljebb anyagának irrealitása, eszmei egyoldalúsága okozhatta a megzenésítések számának elszűkülését. SONKOLY ISTVÁN JEGYZETEK 1 Rigó László: Tompa Mihály levelezése. ItK. LXIX. (1965). 3. sz. 375. 2 Busa Margit: Tompa Mihály ismeretlen kottás daloskönyve. Ethn. LXVIII (1957). 4. sz. 632—634. 3 Váczy József: Kazinczy ismeretlen iratai. ItK. XXXXII (1932). 83. 4 Kodály Zoltán: Gyulai Ágost: Arany János népdalgyűjt. Ak. k. 1952. 10. 5 Hir. Vasárnapi újság, 1860. 487. 6 Kálniczky Géza: Tompa és Reményi It. VII (1918). 155—163. Ebben Kálniczky megemlítette Reményi zenéjét a Gyilkos fenék.. . szövegére. Erről tudott már a Lévay József gondozásában kiadott Tompa M. összes költeményei, gyűjteményes kiadása is. Bp., 1885. 418. Viszont nem tudott Reményi megzenésítéséről Lestyán Sándor, aki szerint „Tompa visszakapta kéziratait. . . Reményitől. A tervezett dalfűzér a második elhatározás után sem született meg''. Vö. Lestyán Sándor: Reményi—Tompa „dalfüzér". Magyar Zenei Szemle III (1943). 222.