A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Kilián István: Miskolci diák lengyelországi utazása 1839-ben

lőttük hazánkat, úti leveleinket a' határőröknek ismét bemutatók. Lublót romladozó várával oldalt hagyok, mert bár szerettük volna megnézni savanyú víz forrását, de lovaink igen ki lévén fáradva, kerültük az utunktól eltérést. Krempánál a' hegyre meredeken vivő út az esőtől felázva szörnyű rossz volt, Gallicziában sehol sem jártunk illy gonosz úton. Gerebinán át Krviesenbe értünk, itt ebédeltünk a' korcsmában. Délután Alsó Rauschenbachot hátra hagyva a' szép fenyvesben jó darabon gyalogoltunk, Podolint (:XIV. v. Pudlein:) értünk ezután, itt a'oatholicusoknak nagyobb iskolájuk van a' városban emeletes vén kőházak vannak. Busoczon átmenve csak Bélánál vágtunk be előbbeni utunkba. Estveli 9. órára szerencsésen Késmárkon valánk, a' honba visszatérés édességének első és így alkalmasint legkedvesebb érzetével. Topperczerné más nap Miskolczra indulandó lévén, mindjárt level íráshoz fogtam, mellyben szüléinket utazásunkról tudósítám. Még következőket jegyzem meg e' kirándulásomról. Gallicia hegyes völgyes földje Szepes megyénél alkalmasint termékenyebb, a' lakosok itt mégis szegényebbek, mit a' nagy adó okoz, és miveletlenebbek is, szolgai állapotjok megfosztá őket minden önérzettől, alázatosságukat jellemzi ezen köszöntés formájok is „lábaihoz esem". (:padam de nog:) [21a] mellyet Krakóban a' miveltebbektől is hallánk és így nagyon divatban lévőnek kell lennie. A' faluk többnyire fából őszverótt házakból állanak, mellyeknek belsejét a' füst megbarnítja, mert a' kémény előttök ismeretlen, a' barom együtt lakik gazdájával, a' kenyérnek való megőrlésére, kézi malmokat használnak. Pünkösd lévén, a' lakosokat ünnepi köntösökben látánk, a' férfiak öltönye atilláinkhoz hasonlít csakhogy sokkal hosszabb, leginkább búzavirágszín posztóból készül, 's veressel van szegve, fövegjök fél magos tetejű keskeny karimájú kalap, az asszonyok egészen fehér lepedőbe burkolózván, alsó ruhájokat nem lehet látni. Krakó tájékán a' hegyek ellapulnak, felül rajta szép síkság van, a' lég melegebb vala itt mint Késmárkon. A' mivelt lengyel anyanyelvén kívül beszéli németül, sőt francziául is, Krakóban a' boltok feliratai franczia nyelven is olvashatók. Egy lengyel egyikünktől azt kérdé hol tanult magyarul? Ök tán azt gondolják, hogy a' magyar végkép lemonda nemzeti nyelvéről, kikkel a' magyarok közül érintkezésben leginkább vágynak t. L: a' felsőbb megyeiek, nem csuda hogy e' véleményt gerjesztik bennök, mert azok nyelvökre nézve szint olly kevéssé magyarok, mint nem magyarok a' lengyelek. Az ausztriai bankjegyek itt is folyamatban vágynak, valamint az ezüst és arany pénzek is, de a' réz nem vétetik el, azértis kénytelenek valánk lengyel apró pénzzel váltani fel a' magunkét. Orrom mindjárt megérzé, hogy Krakóban már kőszén is használtatik tüzelésre, melly a' Vistulán hajókon szállíttatik, megbírná a' Vistula véleményem szerint a

: gőzhajót is Krakónál, csodálom, hogy még mindeddig nem járnak gőzösök rajta. A' dohányárúlás kiváltság mellett engedtetik meg. A határoni megvi'sgáltatásuk csak annyibői állott, hogy megkérdek tőlünk ha nem viszünk é valami tiltott árút magunkkal, és egy őr betekintett szekerünkbe is nagyobb biztosság okáért. A' mélységek mellett elvivő hegyi utak karfákkal ellátvák, a' nevezetesebb városok távolsága oszlopra feljegyezve olvasható, és a' mért földek szinte oszlopokkal jelelvék. Szekeret tanítónk Zs[arnay] ada nekünk az útra, mert kocsisunk tót szekere szűk lett volna 7:ünknek, kiknek nevei következők: Gencsij 'Sigm[ond], Kúthij 'Sig [mond], Nagy Sam [u], Strinka Gy [örgy], kit mint már ezen úton jártast kalauz és tolmács gyanánt köz költségen vivénk magunkkal, és Nagy Samu 's mi testvérek ketten, mind jogászok, !

s egy Késmárkon tartózkodó igen derék barátságos ref [ormátus] pap Szabó Sám[uel] [21b]. A' velünk többször öszvejött lőcsei utasok Kovács, Pető, Scultetij, Szilágyi nevüek valának, a' 2. első és az utolsó német nyelv kedvéért a' Szepességben tartózkodó reform [atus] diákok. Szekérbér fejében 32. vcz. frtokban alkuvánk meg egy tóttal, de önkényt adánk még hozzá 3. frtot. Egy 12. éves és egy 10. éves forma fiait kűldé velünk kocsis gya-