A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

TÖRTÉNETI KÖZLEMÉNYEK - Détshy Mihály: A műemlékek helyzete Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

gönci. A romok feltárását és restaurálását tudományos szempontok mellett turisztikai érdekek is indokolják, „rentabilitásukat" a diósgyőri, sárospataki és boldogkői vár egyre növekvő látogatottsága is igazolja. Az emlékek 31 objektumot számláló csoportját kétharmad részben önálló, jobbára barokk kegy szobrok és emlékművek alkotják. A hidak mellett álló 12 Nepomuki Szent János közül legszebb a selyebi, a sajóládi és a szép védőépületben álló tibolddaróci. Régi pestisjárványok emlékét őrzi Miskolcon, Diósgyőrben és Mezőkövesden egy-egy Mária-szobor, hasonlóan egy-egy fogadalmi kereszt is, az 1831. évi kolerajárványét pedig az erdőbényei kolera-oszlop. Irodalmi jelentőségű is a sályi kastélyparkban Eötvös József által állított 1514-emlékmű. Az emlékek sorában szerepel öt falusi temető sírköveinek, fejfáinak, kopjafáinak együttese (Szőllősardó, Kánó, Kovácsvágás, Vilyvitány, Tokaj-sziget) és két egyedi síremlék, Borsodszirákon a Bartók-ősöké, Tállyán a híres zenész Lavotta Jánosé. E csoportban találunk még két régi, de ma is használt szép hidat, a több ívű vámosúj falusit és az egy csúcsíves nyílású olaszliszkait, két kőkapuzatot (Tokaj, Münnich F. utca és Sárospatak, Attila utca 3.) és a lerombolt cserép váralj ai kastélyhoz tartozó érdekes, törökös-romantikus kútházat. A szabadban álló kőszobrok és emlékek fennmaradását az időjárás, a levegő szennyezettsége, a szándékos rombolás, városrendezés és útkorrekció egyaránt veszélyezteti. Megmentésük hosszú távon így is csak múzeumba szállítással képzelhető el, bár ezzel elvesztik városképi és helytörténeti értéküket, pusztulásuk viszont barokkori szobrászatunk emlékeinek elvesztését jelentené. A népi-ipari műemlékek sorában 59 parasztházat, 1 csűrt, 1 pajtát, 3 magtárt, 5 pincét, ill. borházat és 1 pincesort, továbbá két értékes ipari műemléket, a múzeummá lett szendrői Festő-házat és a miskolc-újmassai őskohót találjuk. A népi építőművészet legjellegzetesebb alkotásainak és együtteseinek megőrzése eredeti helyén annál sürgetőbb és fontosabb feladat, mert a falu gyors fejlődése és átalakulása folytán ezek az emlékek rohamosan fogynak. Aligha várható, hogy korszerűtlen, gyakran egészségtelen régi parasztházakban még hosszú távon lakjanak, inkább magányos, idősebb emberek vállalják hogy legalább külsőleg változatlan alakban fenntartsák házukat. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium rendelkezése a legértékesebbek megmentése érdekében évi 500—2000 forint fenntartási átalány, ill. egyszeri felújítás építőanyag-költségeire 25 000. kivételesen 50 000 Ft eseti támogatás folyósítására adott lehetőséget az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségnek. Hosszabb távlatban azonban csak úgy remélhetjük a legértékesebb épületek helyszíni fennmaradását, ha a községek vagy más szervek tulajdonukba veszik és közösségi célokra hasznosítják ezeket, a szükséges felújítás és a jellegüket nem érintő korszerűsítés után. Ilyen hasznosításra országosan, de a megyében is van már sokféle példa. Mint a falu múltjának legélőbb emlékei, kitűnően alkalmasok a régi paraszti életet, bútorzatot, eszközöket bemutató falumúzeumok céljára, de jól hasznosíthatók klub, öregek napközije, turistaszállás és még sok más céljára. Üdülőkörzetekben egyre inkább keresettek az ilyen épületek hétvégi házként, nyaralóként. A prügyi Móricz Zsigmond-házat az