A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Johnová, Helena: L'udové sperky na Slovensku (Bődi Erzsébet)

Johnová, Helena: L'udové sperky na Slovensku (Népi ékszerek Szlovákiában.) Vydavatelstvo Slovenskej Akademie Vied. Klentonica Slovenskej L'udovej Kultúry ZV. 6. Bratislava, 1971. 240 !., 14 + 122 + 34 kép. Johnová H. monografikusán dolgozza fel a szlovák kultúra fejlődésével a népi műveltség részévé vált paraszti ékszereket. Szlovákiában az ékszerek főleg fémből készültek. A korábbi felfogás — Kovác A. — szerint ezek a tárgyak a ruházat kellékei, nem pedig díszítő elemei voltak. A szerzőnő ethnográfus és művészettörténész szemével elsősorban az ékszerek díszítő jellegét emeli ki munkájában. A gazdagon illusztrált monográfia első fejezete a szlovák népi ékszerek sajátosságait és készítési módjait mutatja be. A XIX. és XX. századi népi ékszerkultúrának három típusát különbözteti meg, figyelembe véve az ékszerek funkcióját, anyagát és elkészítési módját. Az első típusba azok a klasszikusnak nevezett ékszerek tartoznak, amelyeket nem szakképzett emberek készítenek saját, ritkábban szűkebb társadalmi környezetük igényeinek kielégítésére. Jól ismerték a régi népviselet díszítő tárgyait és ezek termékeinek mintájául szolgáltak. Megőrizték az archaikus technikát, még az újabb eredetű ékszerek készítésénél is. Közülük egyesek kifejezetten bizonyos ékszerfajta gyártására specializálódtak, de a legtöbben az igényekhez igazodva mindent el tudtak készíteni. A már értéktelen ócskavasat, sárgarezet, vörösrezet és pakfont használták fel. A XIX. és a XX. század fordulóján divatos volt a lemezből, majd a XX. században fokozatosan az alumíniumból készült ékszerek viselése. Díszítésnél a geográfiai elemeket, ritkábban stilizált növényi motívumokat alkalmazták. A régebbi keletkezésű ékszereken bizonyos jelek és szimbólumok olvashatók le. A második csoportba azok a népi ékszerek tartoznak, amelyeket a városokban tanult szakemberek, kisiparosok készítettek. A XVII. és XVIII. században ezüstből, sőt még aranyból is dolgoztak. Áruikat saját műhelyeikben és üzleteikben értékesítették. Formailag a városi lakosság igényeihez igazodtak. A harmadik csoportot az olcsó színesfém ékszerfélék alkotják. Vásári bazárosoknál és búcsúk alkalmával lehetett és lehet vásárolni még napjainkban is. A népi ékszerek legrégebbi technikája az öntés, amelyet Johnová H. a szakirodalom és az árvái parasztok között gyűjtött anyag alapján jól rekonstruál. Természetesen az ötvöskészítményekhez Szlovákiában is nemcsak az ékszerek tartoztak. Különböző használati tárgyakat (csengő, kolomp), sőt díszedényeket is készítettek ezzel a technikával. Az ékszereket véséssel vagy veréssel díszítették, különösen a nyílások mentén. A lemezből készült ékszereknél gyakran másfajta anyagot is felhasználtak díszítésként. A szlovák ékszerek egyik legáltalánosabb díszítési módja a lyukasztás. A fémtechnikák sorában filigrán munkákat is találunk. A szerzőnő feltételezi, hogy a szlovák nép már a XVII. században ismerte az ezzel a technikával készült ékszereket. A fémékszereket színeskövekkel is egészítették ki, de az ilyen tárgyak a hozzájuk kapcsolódó adatok alapján már szak-