A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

SZLOVÁKIAI TÉKA - Eugen Lazistan—Ján Michalov: Drevené stavby na Slovensku (Kunt Ernő)

Az Évkönyv negyedik része a néprajzi muzeológia kérdésével foglalkozva az Eperjesi Múzeum néprajzi osztályának munkáját mutatja be a Szlovák Tanácsköztársaság idején. A tanulmányt Ján Koma készítette. A kötetet recenziók zárják, amelyben Michal Markus Krupa András: Jeles napok Békéscsabán és a környékén élő szlovákoknál c. munkáját, míg Edita Okálová Soha Kovacevicova—Bedrich Schreiber: L'udové plastiky c. könyvét ismerteti. DOBROSSY ISTVÁN Eugen Lazistan — Ján Michalov: Drevené stavby na Slovensku (Faépítmények Szlovákiában.) Martín, 1971. 160. 1. 192 + 8 kép. E munka a szlovák népi építészetet nem település- és építészettörténeti, építéstechnikai, vagy etnográfiai-analitikus szempontból, hanem esztétikai, népművészeti oldalról közelíti meg. Nem részletező elemzés, hanem gondosan válogatott példatár, amely kitűnő alkalmat nyújt arra, hogy a szlovák népi építkezés gazdag formavilága iránt érdeklődő — akár önmagában, akár pl- olyan átfogó tanulmány kiegészítőjeként, mint Ján Mjartan Szlovákia népi építészetét elemző tanulmánya (In: Die slovakische Volkskultur, Bratislava, 1972. 125—161. 1.) — haszonnal forgathassa. A kötetet orosz, német, angol és francia összefoglaló egészíti ki. A szemléltető anyagot rövid bevezető tanulmány előzi meg, amelyben Rudolf Fabry a népi lakó- és szakrális célú építmények külső, formacentrikus népművészeti elemzéséhez nyújt alapot, s ezzel segít a csatolt képanyagban való eligazodásban. írásában röviden felsorolja a szlovák faépítmények főbb stílusjegyeit, amelyeket egyúttal esztétikai invariánsoknak is tekint; valamint megemlíti a szlovák népi faépítészet markáns táji variánsait. A fa — élő és faragott formájában egyaránt — az emberi élethez kapcsolódik legbensőségesebben. Nemcsak születésétől haláláig veszi körül s kíséri a szlovák tájak lakóit, hanem egyúttal a szlovák népművészet leggyakrabban használt nyersanyaga. A fából készült tárgyak gazdag sokféleségéből bármelyiket is választjuk ki, azonnal felismerjük rajta a megformálás nemzeti karakterisztikumait, s a markáns esztétikumot. E fatárgyak tömegéből ezúttal azokat a formákat vehetjük szemügyre, amelyeket az ember az időjárási viszontagságokkal szemben, állandó védelmére hozott létre: a lakóházat. Rudolf Fábry a fából épült szlovák falvak összképében meghatározó fontosságúnak tartja a gerendaházak szoros egymásmellettiségét, valamint a meredeken magasodó sátortetőket, illetve azok számtalan változatát. (Valóban, a szlovák táj és nép nagy festőinek Ludo Fulla, Milos Alexander Bazovsky, Ernest Zmetak munkásságában külön csoportot alkotnak téma szempontjából azok a tájképek, melyek a völgyekbe zsúfolt falu asszimetrikus háztetőire nyújtanak rálátást.)