A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a történetnek nem ez az egyetlen ismert variánsa. Az egyiket, amelyik a páros öngyilkosság történetét elveti, Unger Hugó: Miskolc, a bükkvidéki főváros rövid ismertetése c, 1928ban, tehát az előbbiekkel egyidőben megjelent idegenforgalmi ismertetője tartalmazza : „A Molnárszikla égbe törő ormán egy feszület néz le a nyaktörő mélységibe. A néprege szerint a völgy mélyén csattogó vízimalom molnárlegénye szemet vetett a csinos molnárnéra, s mivel viszontszerelemre nem talált, a szikláról ugrott le, s leite szörnyű halálát a mélységben; az emléke itt bolyong a bércek és lakóinak meséiben."

4 Szerelmi bánat tehát itt a halál oka, s a molnárlegény alakját a molnárné veszi át, aki hű marad férjéhez, s ezáltal lesz a tragédia előidézője. Ha a történet szereplőit és a létrehozható motívumokat számítógépbe táplálnánk, úgy még egy lehetőség is előkerülne, amelyben az áldozat az ,,zordszívű" apa lenne. Éppen ezt a variációt találtuk meg most a Herman Ottó Múzeum könyvtárában, és emellett ez az eddig ismert legrégebbi változat. 1846-ban, tehát Petőfi látogatása előtt egy évvel szerkesztette és adta ki Vahot Imre a „Magyarföld és népei eredeti képekben. Föld- és népismei, statistikai és történeti folyóirat"-ot, amely füzetekben jelent meg. Ezek mindegyike néhány rövid ismertetést tartalmaz Magyarország egyegy tájáról, elég gyenge minőségű rézmetszetek kíséretében. A Múzeum birtokában található, az előbbi füzettel egybekötött, külön címlap nélküli, számozása szerint 3. füzet 13. oldalán találjuk a Diósgyőri vashámorok c. cikket — M. — tollából, metszet kíséretében, amely a „Diós-győri vas hámorok"-at, helyesebben a hámori völgyet ábrázolja, a mai Palotaszálló helyét, az egykori vízesésekkel és Hámor házacskáival. A kis tanulmány Diósgyőr történetét tartalmazza, majd áttér a vashámorok kialakulására, a tó és környékének hangulatos leírására, és a következő történettel fejezi be az ismertetést: Az alsó-hámor mély völgyben fekszik, a vidék fölött kopasz bástyatorony alakú szirt emelkedik, mellynek tetején egy kereszt a következő népmonda emlékét jelöli: „Volt egyszer egy tehetős öreg molnár, ki a diósgyőri határban derék malommal bírt. De özvegy állapotában megunván magát, arról gondoskodott, hogy agg napjai földerítésére csinos fiatal menyecskét hozzon házához. S mivel jó módú ember volt: a környék leányainak szülői vágyva lestek az öreg molnár választását, ki is rövid fontolgatás után a vidék legszebb hölgyét Mariskát, egy falusi bíró leányát vevé nőül. Hajh de az öreg molnár csak hamar észrevette, hogy Mariska más szível, s őt csak színből hizelgi körül. — A féltés kínja majd nem őrültté tette a szegény öreget. Miután azonban semmiképp nem tudott nyomába jönni annak: vájjon kiért lángol az ő gyönyörű Mariskája? leskelődéshez folyamodott. Molnárunk malma egy meredek kőszikla alatt dübörgött, úgy hogy a szikla tetejéről a malom udvarába és kertébe igen jól be s alá lehetett látni. Egy ünnepnapon tehát az ősz molnár, azon ürügy alatt, hogy bemegy a városba, elbúcsúzék féltett menyecskéjétől; de a helyett, hogy Diósgyőrbe ment volna, ,a malma fölötti szikla tetejére mászott, most már bizton kitudandó: vájjon gyanúja alapos-e vagy nem? Alig telt el egy óranegyed, s a feszült figyelemmel leske-