A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 13. (Miskolc, 1974)

NÉPRAJZI KÖZLEMÉNYEK - Kordos László: Újabb adatok a Molnár-szikla mondájáról

8 Viski Károly: Adatok a székely építkezés ismeretéhez. NÉ, XII., 1911. 127. 7 Uo. A hagyomány tárgyai. In: A magyarság néprajza 2. Bp., 1942. 384. 8 A bakiszekerrel kapcsolatos gyűjtéseim időpontjai: 1972. 10. 5—7, 1972. 11. 6—11. 1973. 7. 19—24. 9 Die slovakische Volkskultur. Bratislava, 1972. Abb. 310, 311. 111 A kutyafával kapcsolatban szükségesnek tartom pányoki adatközlőm, B. Korán Andrásné (Kerekes Kata, 54 éves, ref.) szavait idézni: „ A bakiszekert nagyapám kutyafából készítette, mert az erős, mint a gyertyán. — Szokták is mondani: hű, de erős ez az ember a kutyafáját!" Nem csak a felhasznált faanyag mechanikai tulajdonságáról tudunk meg lényegeset, hanem a közismert szólásmód értelméhez is közelebb jutunk. Ujabb adatok a Molnár-szikla mondájáról ^Diósgyőrből Lillafüred felé haladva, a Szinva szurdokvölgyének bejáratát az út jobboldalán hatalmas sziklatörés díszíti, amelyet minden turista Molnár-szikla néven ismer JPe tő fi. Sándor 1847. július 8-án kelt X. Űtilevelében emlékezik meg a völgyről és szikláról, csodálattal, de különösebb megjegyzés nélkül: „A falun belül, ahol a hámor van, egyre szűkebb lesz .a völgy, s végre egészen kősziklák közé szorul, meredek, vad kősziklák közé, s az út fölfelé tart kanyargósán a Szinva partján, mely számos zuhatagot képez, fönn pedig a hegyen tóba gyűl, melynek vize sötétzöld, minthogy tükre az őt környező bércek erdejének." Költőnk tehát sem a Molnár-szikla nevét, sem az azon álló keresztet, illetve a hozzá fűződő mondát nem említi. A szikla mondájának ma ismert formáját legteljesebben Halmay—Leszih: Miskolc kötetében találjuk meg, 1929-ből: „Néhány percnyi út után a jobb oldalon a (Molnárszikla) meredeken karcsú, toronyra emlékeztető sziklakúpot látunk, fenn a tetején egy kis fakereszttel. A kereszt már nagyon régi, csak a völgy legöregebb emberei emlékeznek szomorú történetére. Kicsiny vízimalom áll a sziklával szemben. Ebben élt vagy hatvan esztendővel ezelőtt egy molnár gyönyörű szép leányával. A leány beleszeretett az apjánál dolgozó molnárlegénybe, de a boldogságról való álmodozásukat a ridegszívű apa széttépte, s a leánykérőt kiutasította. A leány is eltűnt. Nem sokáig kellett őket keresni, ott feküdtek csöndesen, összezúzott testtel a sziklatorony aljában. Fiatal vérüktől piros leftt a szikla éles, fehér köve."

1 „Vagy hatvan évvel ezelőtt"-re jelzi a tanulmányrészlet a monda keletkezésének időpontját, azaz az 1870 körüli évekre. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy semmiféle hivatalos, bizonyító dokumentum nem szól a történetről. Marjalaki Kiss Lajos, városunk közelmúltban meghalt neves kutatója is foglalkozott ezzel a kérdéssel, de szóbeli közlése szerint semmi határozott nyomot nem talált a történet valódiságára vonatkozólag, ő maga vándor népköltészeti terméknek tartotta a boldogtalan szerelmesek történetét.